2015. július 11., szombat

50. rész

Elérkeztünk az 50. részhez is. Ezenkívül még egy epilógus várható, ami teljesen lezárja a történetet, és még egy kicsit a jövőbe is betekinthetünk majd. Ez a két befejező rész sokkal hosszabb lesz, mint a többi, úgyhogy készüljetek. :)
Valamint annyit elárulok, hogy HAPPY END lesz a vége, mindenkinek büszkélkedhet egy partnerrel, vagy kialakulóban lesz a kapcsolata.
De jöjjön is az 50. rész. :)
Xoxo ~JOG~


*Ryan szemszöge*

Sokat változott itt mindenki. Anna és Oliver még mindig együtt vannak, bár ahogy látom megkomolyodtak. Amanda még mindig olyan szép, mint volt, kedvessége is maradt a régi. De azért ő is nőiesedett. Komolyabb lett, érettebb gondolkodású. Ahogy én is. Ezt sokan értékelik. Mármint, hogy ő érettebb és komolyabb lett. Elvileg barátja is van. Josh vagy hogy hívják. Igazából még nem találkoztam vele, de elég mázlista pasas. De örülök Amandának. Tudomásom szerint még nem volt komoly kapcsolata. Remélem most az lesz.
Tegnap miután megérkeztem, rögtön Lizáékhoz mentem, mert azt a utasítást kaptam. A többiek beavattak a részletekbe, bár Liza nem volt ott. Nem is csodálom. A szobájában gubbasztott és zenét hallgatott (míg beszélgettünk este, Anna és Amanda párszor felment hozzájuk és ők mondták). Sajnálom szegény lányt. Justin mégis elbaltázott már megint valamit..
Ma délelőtt Amandáéknál gyűltünk össze, ahol megbeszéltük, mihez kezdünk.
- Felhívhatnám Selenát. - ajánlottam fel. - Hátha nála van.
- Ez jó ötlet. Ha mi hívnánk még gyanakodna. - mondta Amanda.
- De valami indokot keresni kell, miért keresed Justint. - gondolkodott Anna - Talán mondhatnád, hogy megbeszéltétek, hogyha a városba jössz, találkoztok.
- Ez jó. - bólogatott Amanda.
- Az én barátnőm. Nem is tudtam, hogy ilyen okos vagy. - röhögött Oliver. Anna oldalba bökte.
- Ryan, felhívod? - kérdezte a Scott család női tagja.
- Persze. - mosolyogtam. Egy gyors telefon után visszatértem közéjük. - Selena se tudja hol van. De azt mondta, ha átmegy hozzá vagy ilyesmi, akkor mindenképp szól.
- Legalább nem vele van Justin, ez pozitív. - lépett be a házba Liza, majd odajött hozzánk az étkezőasztalhoz, és leült az egyik székre. Azonnal elakadt a lélegzetem. Teljesen.. Megszépült! Nem mintha eddig nem lett volna az, de most... Különösebben. De ez a lány Justin barátnője. Nem lehet az enyém.
- Liza, nem kell ezt csinálnod.. - mondta Amanda - Menj inkább haza...
- Nem, teljesen jól vagyok. Minél előbb meg akarom találni ezt a nyomorékot, hogy kinyírjam! - mondta dühösen, és egyet csapott is az asztalra, de aztán gyorsan lenyugodott, majd villantott egy mosolyt. Annyira más lett.... Kívánatosabb... De nem gondolhatok ilyenekre, nem szabad!!!
- Hát jó, akkor folytassuk. - vette át a szót Oliver - Ha nincs Selenánál, akkor hol a picsában van??
- Óóó. - jutott eszembe valami - Lehet, hogy Pattiehez ment. Mindjárt megcsörgetem. - mondtam, majd átmentem a nappaliba, hogy ne zavarjuk egymást. Nem tudja. - Pattie-nél nincs. - közöltem kicsit letörten, mikor újra csatlakoztam társaságukhoz.
- Scooter sem tudja hol van. - vonta meg a vállát Liza.
- Valószínűleg messzibbre ment, nem? - gondolkozott hangosan Anna - Tehát repülővel. Meg kéne nézni a repülőtéren.
- De az adatokat nem adják ki csak úgy.. - szóltam közbe.
- Igen, és Justin két unokatestvérének? - kacsintott Oli.
- Honnan tudják, hogy nem kamuztok? - kérdezte félvállról Liza.
- Hát.. - kezdte Oliver a magyarázatot, de aztán rájött, hogy nincs garancia, hogy elhiszik. - Ez is igaz..
- Visszahívhatnám megint Pattie-t, hátha ő tud segíteni. - ajánlottam fel.
- Jó ötlet. - bólogatott Amanda.
- Oké, egy pillanat. - megint félrevonultam. Pattie azonnal beleegyezett. Nem egy aggódós anyuka, de gondolom ő is szeretné, hogy megkerüljön a fia. - Rendben, a reptéren találkozom vele fél óra múlva. Mázlink van egyébként, mert pont a városban van.
- Még szerencse. - helyeselt Anna - Ryan, akkor te mész, igaz?
- Igen, persze. - mosolyogtam - Indulok is.
- Megyek veled. - szólt Liza - Szeretném tudni, hova utazott az a kis görény.
- Liza! - nézett csúnyán Amanda.
- Jó, bocs. Na, de menjünk, Ryan. - húzott maga után Justin barátnője. Sose szabad elfelejtenem.
Miután kiléptünk az ajtón a kocsim felé vettük az irányt. Kinyitottam Liza előtt az ajtót, mire ő felhúzott szemöldökkel rám nézett.
- Azért ennyire ne legyél kedves. - mondta, majd beült a járműbe. Becsapta az ajtót, mire már muszáj volt felnevetnem. De hogy ne legyen probléma, már sprinteltem is át a másik oldalra, bepattantam a volán mögé, és beindítottam a motort.
- Indulhatunk. - mosolyogtam rá, mire megforgatta szemeit. Ezt megint nevetéssel akartam díjazni, de végül magamban tartottam, és csak halványan elmosolyodtam. Elindulásunk után körülbelül öt percig meg se szólaltunk. Aztán Liza halkan motyogott valamit, de sikerült kivennem szavait.
- Nem hiszem el, hogy megcsalt.. - óvatosan ránéztem egy két másodpercre és láttam, hogy közben potyognak a könnyei. Nem bírtam elviselni, hogy sír. Félreálltam, és leállítottam az autót. Majd ránéztem.
- Mi az? - kérdezte "kicsit mérgesen", miközben gyorsan letörölte a könnyeit, nehogy "észrevegyem", hogy megeredtek könnycsatornái.
- Ne sírj. - mosolyogtam rá halványan.
- Még hogy ne sírjak. Pff. Kösz az együttérzést Ryan. Nem tudom te mit szólnál, ha megcsalt volna a barátnőd, aki igazából neked mindennél többet jelent. Mármint jelentett... - megint megtörölte a szemei alatt, majd az ablak felé fordult fejével.
- Hát én alig éltem túl... - mondtam neki, mire lassan rám nézett.
- Csalt már meg barátnőd?
- Igen. És tudom mit érzel. Ő nekem is mindennél többet jelentett. De aztán elhajított magától, mint valami elhasznált zsebkendőt. De ez van, tudod? Azóta továbbléptem.
- Hogy? - nézett rám könnyes szemekkel.
- Ott voltak a barátaim. Ők segítettek túljutni ezen. De Liza, én is itt vagyok neked! Bár nem egyszerű a múltunk, rám tényleg bármikor számíthatsz. - mosolyogtam rá, mire ő is halványan viszonozta, de még mindig letört volt. Fel kellett vidítanom. Aztán rájöttem, hogy a legviccesebb részt kihagytam. - Amúgy meg később rájöttem - folytattam - hogy egy olyan emberért nem érdemes elcseszettnek éreznem magam, aki nem lenne elcseszettebb nálam. Mivel hogy, a lány aki kidobott engem egy másik pasiért, a pasi is kidobta őt egy másik csajért.
- Hát, akkor megszívta. - nevetett fel, miközben letörölte maradék könnycseppjeit az arcáról. Pár percig nevettünk, de a végén már magam sem tudom miért. Aztán Liza rám nézett. - Köszönöm, Ryan.
- Mit?  - néztem rá csodálkozva.
- Hogy te itt vagy nekem, és hogy számíthatok rád. - rámosolyogtam, ő meg magához húzott, és megölelt. Amikor véget ért az ölelkezésünk eltávolodtunk egymástól, de csak néhány centiméterre. Mélyen egymás szemébe fúrtuk saját tekintetünket, egymás szemében kerestük a válaszokat. De biztos nem ugyanannak a kérdésnek a válaszát kerestük: az én kérdésem kettőnkről szólt. Lizáról és rólam. Ahogy ott izzót a levegő kettőnk között. Hogy ő is érzi-e?
Lesütötte a szemét, majd közelebb hajolt. Meg akart csókolni. Nem húzódtam el. Én is akartam. De aztán eszembe jutott két dolog: 1. ő még jelenleg mindig Justin barátnője (aki elméletileg a legjobb barátom) 2. biztos, hogy nem őszintén teszi. Csalódott. Ebből fakad az egész. Én viszont nem akarom kihasználni, hogy jelenleg ilyen érzékeny. Nem akarok olyat csinálni, amit később megbánhatok. Már épp elég olyat tettem...
Elfordítottam a fejem tőle. Vissza a szélvédő felé. A kocsikulcsra néztem, majd elforgattam azt.
- Indulnunk kéne. - A motor hangosan felbömbölt. Kénytelen voltam gyorsabban menni, hogy még épphogy beessünk a megbeszélt időpontra. Leparkoltunk az autóval, majd gyorsan beszaladtunk a reptérre.
- Hol van Pattie? Te látod? - kérdeztem Lizát - Elvileg itt találkozunk. - mutattam a kávézóra. Mármint itt előtte.
- Lehet, hogy késik. - nézett rám Liza, de rögtön el is kapta a fejét. Pattie tényleg késett, legalább 10 percet. Addig csöndben álltunk és vártunk rá, szótlanul.
- Sziasztok, ne haragudjatok a késésért, csak időbe telt, mire megtaláltam az iratokat, valamint karambol volt idefele, így az utat, amin jöttem, lezárták. - mentegetőzött Justin mamája, miközben két puszival üdvözölt minket.
- Semmi baj, elütöttük az időd. - mosolygott Liza. Hát hogyne...
- Akkor örülök. - mosolygott Pattie is - Na, de ne késlekedjünk, meg kell tudnunk hova ment a fiam!


*Amanda szemszöge*

Liza eléggé ki van akadva. Remélem nem csinál semmilyen őrültséget. Addig is Oliverrel meg Anna-val kell kitalálnom a dolgokat.
- Valószínű, hogy repülővel ment. - szólalt meg egy kis idő után Anna.
- Igen. - helyeseltem. Ezután megint egy hosszabb szünet következett.
- Hozzak nektek valamit? - kérdezte Oliver.
- Nem kérek. - válaszoltunk egyszerre Annával. Egymása néztünk, de nem mosolyodtunk el. Nem tudtunk. - Elmegyek telefonálni. - mondtam, majd elővettem a készüléket, és egy másik helyiségbe vándoroltam át. Tárcsáztam Josh-t.
- Szia, édesem, mondjad? - szólt bele.
- Szia, csak azt szerettem volna tőled kérdezni, hogy tudnánk-e most találkozni.
- Ööö.. nincs már dolgod?
- Nincs. - vágtam rá azonnal. Ki kell innen szabadulnom.
- Akkor találkozhatunk. Fél óra múlva jó?
- Persze. - könnyebütem meg.
- És akkor vissza a parkba?
- Nem, csak úgy sétáljunk. - mondtam.
- Rendben. - éreztem, hogy a vonal túlsó oldalán mosolyog. Én viszont nem. - Szeretlek, szia.
- Én is. - mondta, majd kinyomtam a telefont. Elindultam visszafele a konyhába, de akkor meghallottam a bennmaradó két fél beszélgetését. Megtorpantam.
- Teljesen kivagyok. Mi lesz, ha Justin nem lesz meg? Liza így is teljesen ki van. Aztán most lehet, hogy Ryannel sincs semmi, de én nem tudom. Nem hiszem, hogy megjavult. Mi van, ha Amandával még egyszer...
- Pedig megjavult, tényleg. Elhiheted. És nem fog semmi történni. - léptem be - Ne haragudj nem akartam hallgatózni, csak pont jöttem be, amikor meghallottam. És tényleg engem nem kell félteni. - mosolyogtam. Most őszintén.
- Hát, nem tudom....
- Anna, higgy nekem. Eleve, most el kell mennem.
- Hova? - háborodott fel Oliver - Itt kell maradnunk "őrizni" a házat, ha Justin visszajönne.
- Josh-sal találkozom.
- Jó, és? - nézett rám szeretett testvérem.
- Had menjen. - nézett rá Anna - Megleszünk mi itt ketten is. - kacsintott, mire mindenki elnevette magát.
Fél óra múlva találkoztunk a parknál. De nem ültünk le, hanem onnan kezdtük a sétát.
- Mi ez a hirtelen változás? - kérdezte érdeklődve a barátom.
- Ja, semmi....
- Valami baj van? - állított meg az utcán, és a szemembe nézett gyönyörű szemeivel.
- Nem, nem semmi. - habogtam össze-vissza. Mindig átlát rajtam, ez nem ér. Na jó, muszáj elmondanom.
- De, tudom..
- Na jó, az a helyzet... - kezdtem, és ezután még három óráig beszélgettünk. Erről a témáról mindent beszámoltam neki, próbált adni tanácsot, de más is szóba került.


*Liza szemszöge*

Pattie-vel és Ryannel miután megkérdeztük a reptéri illetékeseket, az igazgatóság felé fordultunk. Az illetékesektől nem tudtunk meg semmit.
- Jó napot! Ideküldtek minket az információs pulttól. - mondta Pattie - A fiam valószínűleg tegnap szállt fel egy repülőgépre. Ő Justin Bieber, az énekes. Itt vannak a papírok. Bármit tudok adni, ami bizonyítja ezt.
- Személyit, lakcímkártyát, tajkártyát, anyakönyvi kivonatot kérek.
- Tessék.
- Az ő igazolványai közül van valami?
- Minden nála van, de a régi diákigazolványát el tudtam hozni. Itt van.
- Értem. Köszönöm. Rendben, elfogadom. Mit szeretne tudni?
- A fiam elvileg, mint már mondtam, tegnap vagy tegnapelőtt valamelyik gépükkel utazott.
- Itt nem látok Justin Bieber nevű embert...
- Biztos álnevet használt. - gondolkodtam.
- Valószínű. - helyeselt Ryan.
- Talán az apukája nevét használta, Jeremy Bieber.
- Semmilyen Bieber nincs a tegnapi és a tegnapelőtti utazási listákon.
- Talán Mr. Been? - kérdezte Ryan - Az volt/most is a kedvenc sorozata és rajzfilmje.
- Ilyen sincs.Viszont elutazott Hawaii-ra egy különös nevű fiatalember: Mr. Hülye (Mr. Stupid)
- Jellemző.. - mormogtam a bajszom alá, de Ryan meghallotta. Megszorította biztatásképp a testem mellett lévő kezem. Ránéztem, mire elmosolyodott.
- Ő lesz az! - nézett fel Pattie - Régen, amikor kicsit volt, mindig így nevezte magát, ha elrontott valamit.
- Értem. Akkor mi legyen? - nézett ránk az igazgatóság tagja.
- Mikor megy a következő gép?
- Egy hét múlva.
- Akkor, ha addig nem jön haza Justin, megyünk.
- Rendben.
- Köszönjük a segítséget. Viszontlátásra!
Elköszöntünk Pattie-től, megbeszéltük, hogy telefonon keressük egymást, ha hallunk Justin felől. Ő nem tudja a történteket, de persze azért aggódik a fia miatt. De nem volt túlságosan meglepődve, ergo máskor is ment már így el.  
Ryannel a kocsiban végig szótlanul ültünk egymás mellett. Ameddig meg nem törtem a csendet.
- Nem rendezünk otthon egy bulit?
- Egy bulit? - lepődött meg. Rám nézett egy pillanatra.
- Igen.
- És minek? Ünnepelünk?
- Nem, csak úgy egy házi bulit.
- Felőlem. Ti házatok.
- Eljössz?
- Meghívsz? - nevetett.
- Igen. - nevettem én is - Még felhívom Amandát, hogy szervezzék meg.
- Oké.
Gyorsan tárcsáztam barátnőmet, aki szintén meglepődött ötletem miatt. De végül belement.
- Rendben, 8-ra szervezem. De biztos vagy benne? Kell ez a buli?
- Igen, jó lesz. - mosolyogtam keserűen a telefonba. Legalább elterelődnek a gondolataim.
Letettük a telefont.
- Akkor 8 igaz? - nézett rám egy pillanatra Ryan vezetés közben.
- Igen. - bólogattam.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte pár perc csönd után.
- Persze.
- Csak azért csinálsz bulit, hogy kicsit kikapcsolódj és mert tényleg van hozzá kedved vagy csak azért, hogy elterelődjenek a gondolataid? Őszintén válaszolj.
- A második. - sütöttem le a szemem. Ez a fiú teljesen kiismer. Szörnyű.
- Megbeszéljük?
- Már megbeszéltük egyszer. - néztem magam elé. Akkor majdnem megcsókoltam, pedig nem is akartam. Csak úgy jött...
- De most igazán, az okát. Néz mélyen magadba, és gondold végig, csak azért vagy dühös, mert Justin elment? Vagy mert megcsalt?
- Ezt te sem gondolod komolyan... Persze, hogy azért! Te nem lennél ettől kiakadva?? - kezdett kicsit felmenni bennem a pumpa.
- Persze, hogy igen. De olyan, mintha te nem csak rá haragudnál, hanem saját magadra is. Gondolt át még egyszer. - szavai olyan megnyugtatóak voltak. Behunytam a szememet pár percre, majd átgondoltam a történteket.
- Igazából, félek. Félek, hogy azért hagyott el, mert nem vagyok neki elég jó. Sőt, biztos, hogy ezért, máskülönben nem ment volna el. Félrelépett. Jó, még kimagyarázhatta volna magát. De ő helyette elment. A szemembe hazudott, majd elment. Ezenkívül attól is félek, hogy mi lesz, ha majd visszajön. És esetleg bocsánatot kér. Én nem tudom vele újrakezdeni. Ezek után nem.. - elkezdtek potyogni a könnyeim.
- Shh.. Akkor nem kell. - csitított Ryan, miközben félreállt az autójával. Rám nézett, majd átölelt. Én meg csak zokogtam és zokogtam. Mikor abbahagytam elengedett, és az órájára nézett. - Még csak fél 5 van. Nem megyünk el valahova? Tudok egy jó helyet.
- De, kérlek.
Ryan elindította a motort, majd fél óra múlva egy erdő szélén álltunk meg.
- Gyere. - mondta miután kiszálltunk az autóból. Megfogta a kezem, és mentünk vagy tíz percig (addig csöndben és élveztük a természetet), majd egy tisztásra értünk. Gyönyörű volt. Középen egy zöldellő rét, mellette egy kis patak csordogált. Odamentek a pázsit közepére, majd lefeküdtem és néztem a felhőket. Ryan mellém telepedett. Hosszasan beszélgettünk. Legalább két órát. Valamikor csak nézegettük az eget.
- Kiskoromban mindig a felhőket nézegettem. - szólaltam meg.
- Mint sokan mások. - mosolygott. Nem néztem rá, de tudtam, Hallottam a hangjából.
- És azok a mások formákat is képzeltek bele? - fordultam felé.
- Igen. - fordította el a fejét nevetve az irányomba.
- Ajj már. - bokszoltam bele a karjába és nevettem én is. Erre ez az ökör magára rántott. Szemébe néztem, majd megcsókoltam. Már megint. Nem húzódott el. Visszacsókolt. Nem voltunk egymásba szerelmesek. Vagyis én nem, vagyis.. Na jó nem tudom. De a lényeg, hogy mégis úgy csókolóztunk, mintha teljesen azok lennénk. Mintha az életünk múlna rajta. Pár pillanat múlva elengedtük egymást. Ránéztem.
- Most már ideje mennünk, szerintem mindjárt kezdődik a party. - motyogtam, de tekintetem az övébe fúrtam.
- Rendben.
Visszasétáltunk az autóhoz, majd beültünk. Csendben utaztuk végig az utat. Mire hazaértünk már dübörgött a ház.
- Elkezdődött a buli. - néztem Ryanra. Épp a The Days ment. Imádom ezt a számot, de most semmi kedvem nem volt hozzá. Amandáék jól megszervezték a partit. Volt zene, pia, kaja, vagy 40 vendég. Minden ami csak kellhet. Bementem a konyhába, ahol drága húgocskám épp pakolt valamit.
- Ügyesek vagytok. - mondtam neki, miközben bekaptam valami chipset és ittam egy kis kólát. Még nem volt kedvem a piához.
- Hát, nincs mit, megkértél rá, úgy gondoltuk ennyit meg tudunk tenni...
- ....ha már Justin lelépett. Mondd csak ki. - néztem rá érzelemmentesen.
- Nem ezt akartam. - sütötte le a szemét.
- De. Na mindegy, nem is érdekes. - kaptam fel egy almát az asztalról, majd bementem a nappaliba. Ott csak úgy dübörgött a zene. Körbenéztem. Mindenhol táncoló fiatalok voltak piával a kezükben. Egyesek a kanapén ülve smároltak vagy beszélgettek. Na, most jött el az ideje az ivásnak. Visszamentem a konyhába, töltöttem magamnak whiskey-t, amit azonnal fel is hajtottam. Azonnal még nem éreztem a hatását, de pár pohár után már igen. Táncolni is beálltam.


*Oliver szemszöge*

Annával ketten maradtunk a lakásban. Legszívesebben vele töltöttem volna az egész napomat az ágyban, és ki sem keltünk volna. De hát így nem csináltunk mást, mint ültünk a konyhában, csöndben, és a gondolatainkba meredtünk.
- Attól még, hogy mi őrizzük a házat, csinálhatnánk valamit.. - nézett rám barátnőm.
- Most nem megy, Anna. - húztam félre a számat. Elmosolyodott. Nem keserűen, inkább olyan.. Aranyosan.
- Nekem se. Nem is arra gondoltam. Az ügy érdekében csinálhatnánk valamit. - jött oda hozzám, szétnyitotta a térdeim, és megállt a lábaim között, majd megölelt és adott egy puszit a homlokomra.
- Ezt nem fordítva kéne? - kérdeztem hitetlenkedve, de azért mosolyogva.
- Hát.. Te nem csináltad, úgyhogy nekem kellett. - nevetett - És amúgy is már rég én vagyok a férfi a házban.
- Na jól van. - nevettem én is, felkaptam a kezembe, elvittem a kanapéra, ledobtam rá, majd mellé ültem, és hosszasan megcsókoltam - Majd legközelebb cserélünk. - adtam még egy gyors puszit a szájára - Amúgy is nekünk csak a házat kell őriznünk. Bár én is szeretnék valamit csinálni.
- Valamelyik barátját esetleg nem tudod még felhívni?
- Hát.. - gondolkoztam - van egy fiú, akivel együtt énekelt az egyik számában, és amúgy jóba voltak. Még neki tudom a telefonszámát.
- Jaden Smith?
- Úgy bizony. - mosolyogtam, miközben elővettem a telefonom és tárcsáztam a számát - Már nem biztos, hogy ez az, de remélem.
Pár búgás után fel is vette.
- Hallo?
- Szia Jaden, Oliver vagyok Justin Bieber unokatestvére. Találkoztunk már egy buliban.
- Öö... szia. Igen, igen emlékszem. Na mondd, mi a pálya.
- Hát az van, hogy Jus elment egy napja kb, és senki nem tudja hol van. Nincs veled?
- Én épp egy buliba készülök, amúgy nem nincs itt.
- Figyelj Jaden. Nem kell hazajönnie, ha ott van. Az ő döntése, hogy hol tölti a nyarát, nem érdekel. Csak azt szeretném tudni, hogy ott van-e. Aggódunk érte.
- Pajti, tényleg nincs itt. De ha meglesz, azért szóljatok ide. Most mennem kell. Csáo.
- Szia. - nyomtam ki.
- Na? - nézett rám barátnőm, mire én csak a fejem ráztam - És akkor?
- Nem tudom.
Így telt el pár óra. Közben kitakarítottuk a házat (Anna ötlete volt, hogy elfoglaljuk magunkat), meg agyaltunk, ebédre megérkezett Josh meg Amanda is, szóval együtt ettünk, majd négy óráig folytattuk délelőtti elfoglaltságainkat, csak most már négyen. Amikor is csöngött Amanda telefonja. Pár perc múlva minket is beavatott.
- Liza bulit akar nyolcra.
- Egy mit? - kérdeztük egyszerre Annával.
- Jól hallottátok. Bulit.
- Gondolatelterelés? - kérdezte Josh.
- Nem tudom, szerintem igen... - mondta Amanda.
- Szerintem is. Általában ilyenkor sírós filmeket szokott nézni, vagy jól benyomni. Én az előbbi ötletét mindig jobban támogatom, de mivel ennyire mélyponton van, nem csodálkozom, hogy az utóbbit választotta. - mondta barátnőm.
- Akkor mindenképp meg kell csinálnunk. - bólogattam.
- Jó. Akkor Anna - nézett rá húgom az említett lányra - te segítesz hívogatni az embereket. De a vendégeknek egy szót se, hogy mi folyik itt! Josh és Oliver pedig elmegy piát és kaját venni. A lakás látom rendben van.
- Igen, Olival kitakarítottunk. - mosolygott Anna.
- Helyes. - mosolygott Amanda is - Na, de lássunk munkához!

* Liza szemszöge*

Hát igen, a tánc kicsit eldurvult. Csak úgy döntöttem magamba a piát, táncoltam egy-két fiúval. Smároltam egy-kettővel. De aztán meguntam őket és arrébb mentem. Egyszer csak megláttam Ryant egyedül táncolni. Odaszambáztam hozzá. Táncoltunk. A sok piától én egy kicsit bedurvultam, és úgy táncoltam. De már Ryan is kicsit be volt csiccsentve. Tánc közben a fenekembe markolt, én meg csomószor táncoltam fel-le teste előtt, néha csípőmet az övéhez toltam. Így egy darabig eltáncolgattunk, amikor random lesmároltam. Ő persze állapota miatt visszacsókolt, és a táncot meg ezt a tevékenységet váltogattuk, valamikor a kettőt csináltuk egyszerre. Elszórakoztunk ezzel egy pár szám alatt. Aztán meguntam. Többet akartam tőle. Fel is mentünk az emeletre. Justin szobájába. De akkor ezzel nem foglalkoztam. Csak őt akartam. Mikor felértünk, az ajtóhoz döntöttem, és megcsókoltam. Megint elkezdtünk smárolni, közben bezártam az ajtót. Levettem róla a pólót, ő meg rólam, majd lefektetett az ágyra. Aztán hirtelen megállt.
- Mi az? - kérdeztem nevetve.
- Megint én leszek a gonosz...
- Nem leszel. - nevettem még mindig.
- Liza, te be vagy rúgva. Ha most ez megtörténik, te nem fogsz rá emlékezni. Én igen. És így nekem lesz szar. Nem akarlak kihasználni. Ez is már elég sok volt. - olyan volt, mintha egy szempillantás alatt kitisztult volna az elméje.
- Ryan. Szerelmes vagyok beléd. Vagy valami olyasmi. Nem tudom. De vonzódom hozzád, érzem, és már a lehetőség miatt, hogy ezt megtehetjük, az egész testemen végigfut a bizsergés. - mondtam neki, és megpróbáltam közelebb húzni magamhoz. Érdekes módon az estéből idáig emlékszem. Viszont erre a mondatomra nagyon.
Ryan elhúzódott tőlem. Felvette a pólóját és lement. Én meg ottmaradtam egyedül. Kicsit megalázva. De úgy voltam vele, ezen segíthet egy kis pia. Visszavettem a pólóm és én is lementem.

2014. december 11., csütörtök

49. rész

Először szeretnék minden olvasótól bocsánatot kérni a késői hozatal miatt. Nem igazán volt időm semmire... De mindegy nem mentegetőzni akarok. 
Köszönöm annak az 50(!) embernek, aki még mindig velem van, valamint a 41 000 oldalmegtekintést is. 
Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a 49. rész. :)
Xoxo ~JOG~


* Liza szemszöge*

Olyan furcsán viselkedik mindenki. Anna mikor rám néz, sajnálat tükröződik ki a szeméből. Nem lenézően sajnáló, hanem aki tényleg sajnál valami miatt. De mi miatt? Mi történt/történik/fog történni velem? Amanda meg Oliver már egy fokkal jobbak, de őket se érzem teljesen őszintének. Na és Justin... Róla semmit se tudok. Egyszer azt mondja szeret, máskor pedig mintha kerülne... Nem értem. Beszélnem kéne vele... Fogok is! Most rögtön!
- Kopp,kopp. - kopogtattak az ajtómon. Felkeltem és kinyitottam. - Mondjad húgi, gyorsan, mert át akarok menni Justinhoz.
- Nem mehetsz!! - jött be hirtelen a szobámba, majd bezárta az ajtóm.
- Anna, minden rendben? - kicsit furcsállottam viselkedését.
- Igen. Vagyis nem. Liza semmi nincs rendben!! Azt hiszed, hogy igen, de nem!  - elővett a zsebéből valami papírt. - Megtaláltam az újságot, és kitéptem belőle ezt a lapot. - mondta, majd lesütötte a szemét.
- Az mi? - kérdeztem nyugodtan, bár tudtam, inkább éreztem, hogy miután meglátom, nem fogok örülni.
- Nézd meg. - odaadta, majd leült az ágyamra. Én elkezdtem olvasni.




 Vajon Selena Gomez és Justin Bieber újra egymásra találtak? Amint a képen is látszik, kezük össze van kulcsolva, ami csak azt jelentheti, hogy a kép popsztár újra egy pár! Az a kérdés, hogy mit fog szólni ehhez Justin másik partnere akivel még pár hónapja mutatkozott? Vagy annak a románcnak már vége?
Mindenesetre a rajongók biztosan örülnek, hogy újra egymásra találtak példaképük! Remélhetőleg sokáig együtt lesznek, és nem fog véget vetni semmi a kapcsolatuknak. 










A sorokat olvasva megindult egy áradás a szememből. Patakokba folytak a könnyeim. "Nem fog véget vetni semmi a kapcsolatuknak." Hát remélem, áldásomat rájuk...
Dühösen széttéptem a papírt, majd leborultam Anna mellé az ágyra és elkezdtem teljes szívemből bőgni.
- Ssssh, Liza, ennyit nem ér meg. - mondta kedvesen könnyes szemekkel - Nem bírom nézni, hogy sírsz. - hangja elcsuklott mondata közben. Ránéztem, erre letörölte könnycseppjeimet az arcomról. Én meg az övéről.
- Í-gérd meg, hogy te min-dig itt le-szel ne-kem! - bőgtem tovább.
- Sis, ezt nem kell meg-í-gér-nem, mert tu-dod jól, hogy bár-mi-ben szá-mít-hatsz rám.- bőgött ő is.

------------------------------------------------------######--------------------------------------------------------

"Az a kérdés, hogy mit fog szólni ehhez Justin másik partnere akivel még pár hónapja mutatkozott?" - Egész este ez járt a fejemben. Mit fogok szólni?? Ezt nem mondják komolyan! Halihó emberek, én nem csak egy másik partnere vagyok Justinnak! Elméletileg A partnere vagyok. Elméletileg...

*Oliver szemszöge*

El fogja neki mondani. Tudom. De lehet, hogy nem. Francba, nem hiszem el! Meg kell tudnom. Az ereszcsatorna! Megvan! Felmászom rajta, mint mindig, amikor titokban felmentem Annához, meglepni őt!
Mivel már gyakorlott voltam, nem volt túl nehéz felmászni rajta. Szerencsémre az ablaka nyitva volt, így sikeresen bejutottam a szobájába. Hangokat hallottam Liza szobája felől. Halkan odasettenkedtem, majd a csukott ajtón át hallgatóztam: 
-  Ssssh, Liza, ennyit nem ér meg. - hallottam Anna hangját.
- Í-gérd meg, hogy te min-dig itt le-szel ne-kem! - sírt Liza.
- Sis, ezt nem kell meg-í-gér-nem, mert tu-dod jól, hogy bár-mi-ben szá-mít-hatsz rám.- Anna dettó.
 Nekidöntöttem a fejem, az ajtónak, majd ütöttem rá egy nagyot. A fenébe már ezzel az egésszel! Bentről felsikítottak: basszus én még mindig itt vagyok, és elméletileg KÉMKEDEK! Gyorsan átszaladtam Anna szobájába (már hallottam, ahogy nyitják ki Liza ajtaját), majd ahogy jöttem, úgy le is mentem az ereszcsatornán. Hazáig meg se álltam. Azonnal Justin szobája elé vettem az irányt. Bekopogtam.
- Justin, jó reggelt!!! - mondtam kicsit dühösen, de nem kaptam választ. Benyitottam. Nem volt ott senki. De... kiszúrt valamit a szemem Justin ágyán. Egy papírfecni volt rajta a következő felirattal: "Várj rám, el kell mennem segítségért."Gondolom ezt Lizának írta. És hova ment segítségért?? Selenához? Akkor nem ezt írta volna, hanem Leléptem Selenához, cső. Vagy valami hasonlót. Biztos egyedül ment, valahova messzire. Ez rá vall. Felhívom Ryan-t, talán hozzá ment.
- Halló? - szólt bele a telefonba.
- Szia, Ryan, Oliver vagyok. Justin unokatestvére.
- Ááá, cső pajti, na mizu?
- Hát éppenséggel Justint keresem, ott van? Mármint veled van?
- Ööö, nop. Miért, elment?
- Igen. Hagyott egy üzenetet, hogy segítségért megy.
- Milyen segítségért?
- Nem tudom, azt hittem te talán tudod.. - hirtelen eszembe jutott valami - Te, hol vagy most?
- Atlanta közelében. Miért? - Az csak pár órányira van innen.
- Nem tudnál idejönni? Hozzánk? Kellene a segítséged...
- Öö.. hát nem tudom mennyire örülne Amanda a találkozásnak... De hogy tudd, teljesen más ember lettem azóta. Még mindig party-s figura vagyok, de nem olyan... Erőszakos..
- Nem kell magyarázkodnod. És szerintem nem lesz probléma.
- Hát ha így gondolod, szívesen segítek. Én is szeretném biztonságban tudni Justint. Még valami hülyeséget csinál. Bár régen volt az utolsó ilyen alkalom, nem vennék mérget rá, hogy most nincs bajban.
- Hát igen... - akkor ezek szerint ő még nem tudja - Akkor találkozunk délután. Hányra érkezel?
- Összepakolok valami holmit, telefonálok a nagybátyáméknak, hogy mehetek-e a lakásukba, most nincsenek otthon. Szóval olyan este 6 fele.
- Zsír. Akkor 6.-kor. Szia! - mondtam, majd letettem a telefont.

Amandának dobtam azért egy rövid, de tömör sms-t, hogy tudja mi a helyzet.


*Amanda szemszöge*

A napom fantasztikus volt körülbelül délután 1-ig.
Josh-val sokat sétáltunk a parkban, etettük a kacsákat, majd leültünk enni is.
- Na, kapd el! - dobtam egy kölesgolyót a szájába - És sikerült! - tapsoltam nevetve, mire magához húzott.
- De csak azért, mert ilyen jó dobóm van. - mondta, majd megcsókolt. Imádom a csókját! Gyengéd, de azért kívánatos. Imádom őt.
- Szeretlek. - mondtam ki. Először a kapcsolatunk alatt. Josh egyáltalán meg se lepődött.
- Én is téged. - majd még egyszer megcsókolt csak már hosszasabban. Ledöntött a pokrócra, és úgy folytattuk tovább a tevékenységünket. Ekkor - kb. délután 1 óra fele járhatott az idő - egy sms-t kaptam.
- Ajj, muszáj megnézned? - kérdezte két csók között. Én csak nevettem, majd egy pillanatra elfordítottam a fejem, és elolvastam az üzenetet.

Liza tudja.. Justin elment, de Ryan jön. 
Xx O

Az utolsó szavakon kigubbadtak a szemeim. Josh bizonyára észrevette, ezért leszállt rólam, majd mindketten felültünk.
- Minden rendben? - kérdezte, miközben én még mindig a telefonomon bámultam azt a két szót. "Ryan jön." Minek? Miért jön ide? Senki nem mondta, hogy idejöjjön.
- Ööö... igen. De most haza kell mennem. Nem baj? - néztem rá. Szemei aggodalmat tükröztek, de nem kérdezett semmit, csak megrázta a fejét.
- Nem, dehogyis . Pakoljunk össze, és hazakísérlek.
- Rendben, köszönöm. - megöleltem, majd nyomtam a szájára egy puszit.

*Este 6 óra fele*

Oliver azt mondta, Ryan valamikor most fog megérkezni. Nem akarom ezt. Josh-nak útközben elmondtam, mi történt Ryannal még nyár elején. Azt mondta, meg kell neki bocsájtanom. Biztos megbánta. Azt is mondta, hogy mindenki megédemel egy második esélyt. Ő is kapott.
Igaza van. Mindenki megérdemel egy második esélyt. Még Ryan is.
Csengettek. Ez biztos ő lesz. Oliver szólt, hogy nyitja.
- Szia Amada. - köszönt nekem, amikor meglátott a nappaliban.
- Hello Ryan. Milyen volt az utad? - kérdeztem érzelemmentesen.
- Gyors. - mondta nevetve, mire keserűen elmosolyodtam. Nem megy ez nekem. - Figyelj.. Gondolom nem örülsz a látogatásomnak. De már teljesen megbántam mindent. És úgy gondolom, hogy egy bocsátnatkéréssel is tartozom.. Ne haragudj a történtek miatt. - láttam rajta, hogy most komolyan beszél. Eléggé ismerem ahhoz, hogy tudjam, mikor hazudik.
- Bocsánatkérés elfogadva. - mondtam halványan mosolyogva - Zárjuk le a múltat, és kezdjünk nyitott lappal. Rendben? - arcvonásaim az őszintesége miatt enyhültek meg. Láttam rajta, hogy tényleg megváltozott.
- Rendben. - mondta ő is mosolyogva.
 


2014. október 26., vasárnap

48. rész

* Justin szemszöge*

Annának igaza van. El kell mondanom Lizának hogy mi a helyzet. De most mit mondjak neki?! "Hé Liza, bár elméletileg te vagy a barátnőm, egy másik lányba vagyok belezúgva." Jó mondjuk ez így nem teljesen igaz, mert Lizát is szeretem. Vagyis akkor úgy kellene: "Hé Liza, bár elméletileg te vagy a barátnőm, és mindennél jobban szeretlek, sajnos egy másik lány is a képbe jött. Bocsi." A "bocsi" kell a végére. Na jó nem hülyéskedem, mert ez fontos dolog. De már nem tudok mit csinálni. Nem tudok dönteni. El kell mennem valahova. Mindenkitől távol. Egyedül. Ez lesz a megoldás. Elmegyek egy hétre, jó messzire innen, és nem szólok senkinek. Ez lesz a legjobb. Bár mégis hagynom kéne egy cédulát, hogy azért ne keressék fel például a rendőröket, hogy eltűntem.... Kerestem egy papírfecnit meg egy tollat, és a következőt írtam rá:




Rátettem a párnámra, majd gyorsan összepakoltam. Hívtam egy taxit a sarokra, hogy véletlenül se lássák meg. Halkan kisurrantam a szobámból, majd le a lépcsőn. Hangokat hallottam, ezért nem volt mit tenni, beugrottam a gardróbba.
- Oliver, menj el hozzá... - mondta Amanda - Oldjátok ezt meg. Érthető, hogy dühös Justin miatt. Eleinte én is az voltam, de ezt neki kell megoldania. Egyedül. Bár Annának igaza van, nem szólhatunk bele...
- Megértettem. - sóhajtott Oli - Akkor mindjárt át is megyek hozzájuk. Te nem jössz?
- Nem, Josh-sal töltöm a mai napot. Elmegyünk a parkba sétálni, meg etetni a kacsákat. - áradozott Amanda.
- Pfuj, de romantikus. Mindjárt idehányok. - fintorgott Oli, mire Amanda nevetni kezdett.
- Fogd be! - nevetett még mindig unokahúgom. Ezután felmentek a lépcsőn, én meg kisurranhattam a bejárati ajtón. Josh-sal találtam magam szembe.
- Ööö.. Hello... - dadogtam.
- Szia, Amanda bent van?
- Igen.. De én megyek is. Szia! - mondtam gyorsan, majd kikerültem, és elsétáltam a sarokig, ahol már várt rám a taxi. Beültem, a reptérnél kiszálltam, és a megfelelő időpontban felszálltam a gépemre, ami elvitt a messzi Svájcba.

*Amanda szemszöge*

Annyira boldog vagyok! És szerelmes... Lehet, hogy még nem kéne annak lennem, de az vagyok. Szerelmes. A mai napot Josh-sal töltöm. Elvileg csak sétálni meg kacsát etetni megyünk a parkba, de azért csomagolok magunknak valami ennivalót, hátha útközben megéhezünk. Csomagoltam is valami szendvicset meg üdítőt, meg a kacsáknak ( de azért magunknak is) popcorn-t, mert azt nagyon szeretik. Mikor bepakoltam egy kis kosárkába a dolgokat, mint az igazi pikniken, Oli vándorolt le a lépcsőn.
- Láttad a nadrágomat?
- Neked is jó reggelt. - nevettem.
- Ja, azt. Neked is. - ásított - Mi ez a jó kedv? - ráncolta a szemöldökét.
- Nem tudom, csak szimplán az van. - mosolyogtam - Amúgy szerintem nálam van a nadrágod. - gondolkodtam hangosan - Mintha múltkor láttam volna...
- Nem akarod nekem megkeresni? - nézett bociszemekkel.
- Nem. - nevettem megint - keresd meg.
- Naaa, légysziiiiiiiii. - kérlelt.
- Hahh.. Jó. De csak mert jókedvem van. - kacsintottam, majd felmentem a szobámba, ő meg követett, majd a sajátjába ment át, és felöltözött. Mire megtaláltam a nadrágját, ő már ott állt előttem. Természetesen nadrág nélkül.
- Vedd már föl. - dobtam a kezébe, mire megforgatta a szemeit.
- Remélem Anna nem haragszik már. - mondta egy kis idő után, amikor már végre sikerült felvennie a gatyáját, Addig azt néztem, ahogy bénázik.
- Oliver... Menj el hozzá. - mondtam neki, miközben intettem, hogy menjünk közben le - Oldjátok ezt meg. Érthető, hogy dühös Justin miatt. Eleinte én is az voltam, de ezt neki kell megoldania. Egyedül. Bár Annának igaza van, nem szólhatunk bele... - mondtam Olinak. Úgy láttam megértette, mert mondta, hogy elmegy Annáékhoz, és engem is hívott, de ugye nekem más programom volt. Bátyám konstatálta a dolgokat, majd a gyors reggelink után felment a mobiljáért, amit fent hagyott, én meg felmentem átöltözni, mert akkor vettem észre, hogy még mindig pizsamában vagyok. Szerencsére pont felöltöztem, amikor csöngettek.
- Nyitom! - kiabáltam át Olivernek, aztán rájöttem, hogy Justin még alszik szintem. Upssz.
Kinyitottam az ajtót, és Josh állt előttem..
- Szia. - haraptam a számba, majd hosszasan megcsókoltam. Bár még csak egy napja járunk "hivatalosan", mégis úgy érzem, mintha már nagyon régóta együtt lennénk.
- Hello. - mondta, miután elváltak ajkaink egymástól. - Mehetünk? - mosolygott.
- Persze. De várj, hozom a kosarat. - mondtam gyorsan, majd beszaladtam az említett tárgyért.
- A miért? - kérdezte nevetve, de mire megkérdezte már kint voltam az ételtartóval. - Azt hittem viccelsz. - nevetett még mindig - De ezek szerint nem.
- Naa, még uzsit is csomagoltam. - vettem kislányosra a helyzetet, mire magához szorított.
- Cuki vagy. - mondta, majd adott a buksimra egy puszit, és kézen fogva elindultunk a parkba.

*Anna szemszöge*

Még mindig kivagyok... Oliver miatt is, de főleg Justin miatt. Hogy tehette ezt a testvéremmel??? A barátnőjével?? Selenával? Igazából őt is sajnálom... De azért annyira nem. Neki is lehetett volna annyi esze, hogy legalább úgy intézik el ezt, hogy az újság ne hozza le... Egyikük hírnevének, és "erkölcsösségének" se tesz jót. Ha még létezik ilyen szó, hogy erkölcs...
- Csing, csöng. - csengettek, én meg levánszorogtam a lépcsőn, és kinyitottam a bejárati ajtót. Oliver állt ott.
- Anna, kérle ne csa... - kezdte, de erre becsaptam az ajtót az orra előtt. Nem vagyok rá kíváncsi. Hallottam amint befejezi mondatát: (csa)pd be az ajtót. - Anna, kérlek nyisd ki.. Kérlek..- megforgattam a szemeimet kérlelése miatt, majd lenyomtam a kilincset.
- Mi van? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Hallgass meg...
- Most épp azt csinálom. De már nem sokáig, úgyhogy igyekezz...
- Anna, szeretlek. Tudod jól. De Justin az unokatestvérem.
- És ő fontosabb, mint én?! - hüledeztem.
- Nem, de ez nem rólad szól..
- Akkor kiről???? - kezdtem begurulni.
- Hát Justinről és Lizáról. Ezért mondtam, hogy nem kéne beleszólnunk.
- De Liza nem is tudja!!!
- Tudom, de.. - látszott rajta, hogy most már nem tud mit mondani. Bedobtam az aduászt. Aztán felcsillant a szemem.
- Elmondom neki! - mondtam, majd becsaptam az ajtót, és bezártam.
- Anna, ne! - kiabálta Oli az ajtó túloldaláról, de nem figyeltem rá. Felszaladtam az emeletre, majd Liza ajtaja előtt megálltam. Bekopogtattam és benyitottam.




 

2014. szeptember 11., csütörtök

47. rész

*Amanda szemszöge 10 óra fele*

Félek. Nagyon. Reggel miután találkoztam Lizával, hazajöttem reggelizni, utána feljöttem a szobámba és azóta itt gubbasztok. Vagyis kb. 2 és fél órája. Azóta itt gubbasztok, zenét hallgatok és gondolkodom. Josh velem is ezt fogja tenni??? Azt nem akarom. Ryan óta nem volt alkalmi kapcsolatom, de nem is szeretnék olyat, amit én nem akarok. Félek... Egy autót hallottam megállni. Á, biztos továbbmegy. Ajtócsapódás. Tényleg megállt. Ezt nem hiszem el! Josh szállt ki az autóból!! El kel tünnöm innen. Az ajtón nem mehetek ki, ha hozzánk jön. De mondjuk ez nem biztos.
*Csing-csöng*
Ó, a francba, ez már biztos! Na jó, az ablakom nincs olyan magasan, talán le tudok mászni.. És igen! Lent vagyok! Josh a bejárati ajtó előtt állva beszélgetett Oliverrel.
- Itthon van? - kérdezte.
- Igen. Vagyis nem. - ráncolta a szemöldökét, mikor meglátott engem, amint nagyban mutogattam neki, hogy elmegyek, és hogy ő addig beszélgessen vele, ameddig el nem húztam onnan. - Vagyis mégis. Igen itthon van, gyere be, szólok neki.
- Oké. - nevetett.
Gyorsan a kedvenc helyemre siettem: a parkba. Ott olyan nyugis minden. Azért is voltam ott reggel is. Leültem a fűbe, és néztem a viháncoló gyerekeket, a padoknál ülő anyukákat, akik a friss levegőn tologatták a babakocsit, bennük az édesebbnél-édesebb gyerekekkel, a park közepén lévő szökőkút patkán ülőket, akik fröccskölik egymást a - nyári hőségben kellemes - hideg vízzel.
- Amanda? - hallottam meg a hátam mögül egy ismerős ember hagját. Hát hogyne.
- Szia, Josh. - sóhajtottam, miközben felálltam, és elmentem mellette. Lehet, hogy már napok óta várom, hog felhívjon, az hogy találkozhatok vele sokkal üdítőbb lenne, de most nem az. Mert félek.
- Te kerülsz engem? - nézett furán, de mintha meg sem halottam volna, mentem tovább. - Amanda, várj már! - kapta el a csuklóm.
- Ne bánts! - kaptam el gyorsan a kezem, majd mélyen a szemébe néztem.
- Tessék? - nevetett - Miért bántanálak? - egy kicsit töprengett, miközben én végig őt néztem. Nem tudom miért, csak.. úgy. - Liza elmondta. - mondta egy kis idő után lehajtott fejjel.
- Igen. - most már nem néztem rá. Fura volt az egész. Féltem, de mégse akartam elmenni onnan.
- Figyelj... az már nagyon régen volt. Hülye voltam és még gyerek..
- Josh, én.. Én félek. Tőled. - néztem rá, majd készültem elfutni, de ő megint megfogta a csuklóm.
-  Nem kell félned. - mondta, majd magához húzva hosszan megcsókolt. Olyan lágy volt, de mégis érzelmekkel teli. Szeretem. Lehetséges-e ez egyáltalán? Akit szeretek, attól félek is?
- Josh..
- Pssz... - csitított - Ne rontsd el a pillanatot. - mondta, majd még egy csókot nyomott a számra - Bízz bennem.
- Rendben. Bízok. - csókoltam meg most őt én. Josh visszacsókolt, majd mikor eltávolodtunk egymástól, megfogta a kezem.
- Örülök, hogy ilyen barátnőm van. - harapta be a száját, engem meg teljesen elöntött a pír.




*Oliver szemszöge*

- Végre itt vagy. - mondtam Annának, aki épp akkor jött be hozzám. Én az ágyon vártam rá, felöltözve. Még..
- Itt igen. - mosolygott rám, majd leült mellém. Olyan elveszett volt a nézése.
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Hát.. Nem igazán. Nem értek semmit. Justin az elején olyan meggyőző volt, hogy nincs baja. De amikor azt kérdeztem bűntudata van-e, kicsit mintha megijedt volna. Pár percig nem is szólalt meg!
- Aha.. - mondtam, másfelé nézve, mert Anna látja ha a szemembe néz, hogy hazudok. Nem tudom hogy csinálja.
- Ez biztos nem a tárgyalás miatt van.. - láttam, hogy Anna fejében rendesen mozognak a kerekek.
- Nem tudom..
- Oliver, figyelsz rám? - kérdezte Anna már-már hisztérikusan, miközben felállt fekvőhelyemről.
- Ööö.. persze. - néztem még mindig másfele.
- Nem mersz a szemembe nézni, mert félsz, hogy látom a hazugságot!! Mondd el mit tudsz!!
- Semmit, semmit... - Basszus, rájött!
- Oliver, ne hazudj!
- De tényleg semmit! - néztem rá csukott szemmel.
- Hát jó. Szóval így állunk. Óó, már ennyi az idő?! Most jutott eszembe, hogy közbejött valami. - "színészkedett". - Fenébe is! Muszáj elmondanom!
- Jó, várj! Lehet, hogy tudok valamit. - mondtam lesütött szemmel, mire Anna elégedett vigyorral visszaült az ágyamra. - Justin talán elment Selenához, nem pedig tárgyaláson volt...
- HOGY MI?? - kerekedtek ki Anna szemei.
- Jól hallottad...
- Ezt nem mondod komolyan!!
- De és még az újság is lehozta.
- Tényleg??
- Igen, itt van. - Anna villámgyorsan átfutotta a sorokat.
- De ugye Justin nem.. nem csalta meg Lizát? - roskadt magába.
- Nem tudom, de lehet... Azt mondta, Selenát is szereti.. - mondtam a szemébe nézve, mire az könnybelábadt. Elszaladt, én meg utána. Justin szobájában találtam, akinek lekevert egy pofont és kikerülve engem, leszaladt a lépcsőn, majd ki az ajtón.
- Tudja.. - néztem Justinra.

* Anna szemszöge*

Nem hiszem el!! Justin akkora egy gyökér!! Utálom, akkor is, ha szépen tud énekelni. Főleg a kedvenc dalomat... De nem is érdekel, nem teheti ezt Lizával!! Elmondom neki! Egészen a parkig szaladtam, majd ott leültem egy padra. Egyszer csak valaki mellém ült. Az illatából megéreztem ki az. De nem néztem rá.
- Anna, nem teheted. - tette kezét a térdemre.
- Nem érdekel. El fogom neki mondani... - löktem le kezét testrészemről, mire sóhajtott egyet.
-  Kérlek, bízz bennem! Nem tehetek a történtekről..
- De igenis tehetsz róla! Nem kellett volna hazudni az első pillanattól kezdve!
- Tudom, és nagyon sajnálom. De nem tudtam mit tegyek...
- El kellett volna neki mondani, amint megtudtad! - gördült le egy könnycsepp az arcomon. Ha én már ennyitől kiakadok, akkor mi lesz Lizával...
- Tudom, el fogom neki mondani, csak bízz bennem, és kérlek ne te mondd el!
- Jó. De ha holnap estig nem tudja meg, én mondom el neki!
- Te vagy a legjobb. - mosolygott, és akart egy puszit adni az arcomra, de elhúzodtam, majd felálltam. Ő lesütött szemmel ülve maradt.
- Szia, és remélem nem én leszek a szerencsétlen. - búcsúztam el Justinról, majd hazafelé vettem az irányt.

2014. augusztus 8., péntek

46. rész

*Amanda szemszöge 6:45*

Már letelt a három nap!! Miért nem hív fel Josh? Miééért??? Nem tudok aludni... Viszont lehet, hogy ő tud. Szerintem nem is akar felhívni. Mindegy, ha ő nem hív, majd én felhívom... Persze kicsit később... Jajj, de bosszantó ez az egész. Mi van akkor, ha nem is szeret? És csak úgy megcsókolt? Mert végülis miért ne? Ajj, kivagyok. Na jó, valamivel el kell terelnem a gondolataimat. Elmegyek sétálni.

*Fél óra múlva*

Olyan kellemes az idő ilyenkor. A Nap már rég táncol a sugarain, de természetesen nem olyan intenzíven, mint mikor már mondjuk az ebédhez harangoznának, hanem melengetően.A felhők nagyban úsznak a szél tengerén, különböző alakokat formálva.
- Szia. - köszönt rám valaki, de rögtön el is húzta a csíkot. A hangját a legelső pillanattól kezdve felismertem: Liza volt.
- Várj, Liza, várj! - kiáltottam utána, mire visszafordult és mogorván meredt rám.
- Mi az?!
- Csak azt szerettem volna, ha tisztázzuk a dolgokat.
- Hm.. Kösz, de nem. - mondta flegmán, majd továbbindult. De nem engedtem.
- Várj!
- Igen?!
- Kérlek, szükségem van rád. - néztem mélyen a szemébe. Liza rám nézett, majd lesütötte szemeit és beharapta a száját.
- Szükségünk van egymásra. - mondta könnyes szemmel, majd megölelt. Viszonoztam ölelését, miközben nekem is könnybelábadt a szemem. Egymásra néztünk, majd nevettünk egy kicsit, végül pedig leültünk a legközelebbi padra.
- Figyelj, nem akarok problémát ebből... - kezdtem - De szerintem szerelmes vagyok Joshba....
- MI? - kérdezte tágra nyílt szemekkel - Vagyis, gondoltam, de így kimondva még szörnyűbb...
- Nem akarlak miatta elveszíteni... Így is rossz volt ez a néhány nap nélküled.
- Nélküled is.
- Akkor elárulod miért zavar? - néztem rá kérdőn.
- Hát... Huhh.. Igazából nem tudom. Talán féltékeny voltam rád, azért, mert veled ilyen jól bánik....
- Miért veled, hogy bánt? Nem az volt, hogy ha nem fekszel le vele, nem szereted, te meg naiv, csökönyös létedre megtetted??
- Nem igazán... - mondtam lesütött szemekkel, majd hirtelen bevillant az a nap. És az az este...
- Josh! Gyere már! - kiabáltam barátomnak, aki épp az ajtót zárta be. Nagyon szép lakásuk volt. Nagy, tágas, de még is egyszerű. Mindig szerettem náluk lenni. 
- És hova megyünk? - fogta meg a kezem tizenhat éves szerelmem, majd összekulcsolta ujjainkat.
- A parkba. Sétálni. Utána átmehetünk Amandáékhoz is. - mosolyogtam.
- Oké. Nekem mindegy. - mosolygott ő is, majd adott egy puszit a számra. Mindig tudtam, hogy ő az igazi. Lehet, hogy még csak tizennégy vagyok , de tényleg így gondolom. Nem volt véletlen, hogy találkoztunk. Már egy éve együtt vagyunk, és még nem veszekedtünk egyszer sem. Ez csak jót jelenthet, nemde? - Lizaaaaa! - húzogatta szemem előtt a kezét. 
- Ööö.. bocsi elbambultam. Elmondanád még egyszer? - mosolyogtam rá, miközben szempilláimat rebegtettem.
- Tudod, hogy nem tudok ellenállni ennek a nézésednek. - harapott bele az ajkába - Csak az volt a kérdésem, hogy nem ülünk le egy padra? Mivel már itt vagyunk a parkban. - mondta mosolyogva Josh. 
- Ennyire elbambultam volna, hogy ez fel se tűnt? - tettem fel a költői kérdéstamire természetesen nem vártam választ, de Josh persze válaszolt. Ő mindig minden kérdésre válaszol, akár várnak rá választ, akár nem. És én ezt szeretem benne.
- Igen, baby. - húzott magához gyengéden, majd megcsókolt.
- Szeretlek. - suttogtam a fülébe.
- Én is téged. - tolt el magtól, majd mélyen a szemembe nézett. Istenem a szemei! A világon a leggyönyörűbbek! A tengerkék és a királykék között volt valahol, és mindig csak úgy csillogtak a napfénytől. Ehhez társult barna "össze-vissza kuszált" haja, izmost teste, kedvessége, szeretete, és még sorolhatnám.. - Na, most már késő van, ideje hazaindulni. - dörmögte fülembe egy kis idő elteltével.
- Jó. - sóhajtottam szomorúan. Lassan ballagtunk hazafelé, útközben megnéztük a naplementét is. Gyönyörű volt.
- Édes, itthon vannak a szüleid? - kérdezte Josh, mikor odaértünk az ajtónk elé. Én betettem a kulcsot a zárba, elforgattam, majd beléptem az ajtón. Josh meg utánam. 
- Nem, mivel elutaztak. Csak holnapután jönnek haza. - mosolyogtam, majd becsuktam az ajtót, a kulcsot meg felakasztottam a helyére.
- És Anna?
- Ő meg a barátnőjénél alszik ma.
- Szóval egyedül lennél itthon? - kérdezte barátom sejtelmesen.
- Igen. Miért?
- Csak kérdeztem. Nem megyünk fel a szobádba beszélgetni? - mosolygott.
- De. - egyeztem bele. Felmentünk, majd mindketten leültünk az ágyra. 
- És miről akarsz beszélgetni? - kérdeztem.
- Erről. - csókolt meg.

Heves csókolózásba kezdtünk, amitől kicsit meg is ijedtem, mert még ilyet nem csináltam sose. Josh volt a második olyan barátom, akivel tényleg csináltunk is valamit, nem csak "úgy jártunk". 
- Josh-várj-már-egy-ki-csit. - mondtam a barátomnak a levegővételek és az újabb csókok között, de ő egyszerűen nem hagyta. Sőt erőszakosabban csinálta, mint eddig. Ledöntött az ágyra, kezét testemen jártatta, minden porcikám beleremegett érintéseibe.
- Josh-mi-ért-csi-ná-lod-ezt? - kérdeztem, mire eltolt egy kicsit magától.
- Akarlak. - csak ennyit mondott, én meg kikerekedett szemekkel néztem rá. Nem tudtam elhinni, hogy ezt akarja csinálni velem, miközben én még csak tizennégy vagyok!
- Ne, kérlek. - mondtam félve, miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon. Josh mit sem törődve ezzel folytatta ott ahol abbahagyta. Visszatért előző pozíciójába, vadul belemarkolt a fenekembe, és tovább csókolóztunk. Megpróbáltam ellenkezni, de ő erősebb volt nálam. Lassan elkezdte rólam levenni a pólóm. Ezt tudtam minek a jele. - Kérlek, ne tedd ezt. - már potyogtak a könnyeim, de Josh mintha meg se hallott volna, a melltartóm is se perc alatt kicsatolta, és már fölül meztelen is voltam.
- Wáoo. - dicsérte meg idomaimat (amik akkoriban se voltak kicsik), majd elkezdte nyalogatni. Kirázott a hideg, és akár hogy csak kapálóztam, lefogta kezeimet. Sőt ki is kötötte az ágy széléhez a zsebében talált kendőkkel (gondolom készült az estére..). Így már tehetetlen voltam. Lassan a nadrágom, és a bugyim is lekerült rólam. Igaz lábammal is kapálóztam, de az is hamar az ágy lábához lett kötve. Gyorsan ő is levetkőzött, felhúzta a gumit, majd fölém mászott.
- Mehet?
- Neeeem! Segítség! - kiabáltam, persze eredménytelenül.
- Ezt igennek veszem. - vigyorgott, majd belém hatolt. Iszonyatosan fájt, már úgy bőgtem, hogy alig kaptam levegőt, de Josh nem hogy abbahagyta volna, gyorsabb tempóba kezdett. Azt hittem meghalok a fájdalomtól. Josh elélvezett. Végre leszállt rólam, levette a gumiját, és kidobta a kukába. Felöltözött, odajött hozzám, eloldozott, majd keze közé fogta az arcom.
- Ha ezt elmondod bárkinek is, vagy ha el is mondod, és nem vállalod magadra, komolyan mondom megkereslek, és ne tudd meg mi lesz. Világos voltam?
- Ig-en. - szipogtam. Josh adott egy puszit az arcomra, majd kiment a szobámból. Én ott maradtam egyedül, meztelenül az ágyon, magamba roskadva, hogy mit is tettem. Vagyis, hogy mit tett velem Josh..

- Lizaaaaa! - húzgálta a kezét szemeim előtt legjobb barátnőm.
- Ööö... bocsi, elbambultam. Elmondanád mégegyszer? - kérdeztem. Déja vu!
- Csak azt kérdeztem, hogy elmondod, veled miért is más, mint velem?
- Huhh.. - sóhajtottam egy nagyot - De igérd meg, hogy nem mondod el senkinek!!
- Ígérem.
- Szóval, amikor elmeséltem a Joshhal való első éjszakámat, nem igazán mondtam igazat...
- Ezt hogy érted?
- Talán hazudtam amiatt, mert megijedtem Joshtól... - mondtam beharapott szájjal, és elmondtam neki mindent: hogy mennyire szerettem Josh, milyen naiv voltam, mennyire bíztam benne, az éjszakát, és hogy mennyire összetörte a szívem...




*Anna szemszöge*

Sokat gondolkoztam Justinon. Mi lehet baja? Miért ilyen? Gondoltam megkérdezem. Lehet, hogy Lizával van? Á, még ahhoz korán van. Mondjuk lehet, mivel Liza nincs itthon. De szerintem csak a reggeli sétájára indult. Na jó, szerintem átmegyek Oliékhoz, akkor majd mindent megtudok: hogy Justinnak mi a problémája és hogy Liza ott van-e.
- Szia, édesem. - köszöntem Olinak, majd megcsókoltam, miután beengedett az ajtón.
- Hát, te, ilyen korán mit csinálsz itt? - kérdezte szerelmem.
- Ilyen korán? 10 óra van! - nevettem, mire ő kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Még csak 10 óra?? Akkor visszafekszem. - indult fel a lépcsőn - Nem jössz? - nézett rám kajánul.
- Igazából Justinhoz jöttem. - nevettem - De majd benézek később. - kacsintottam.
- Te mit akarsz Justintól? - húzta fel a szemöldökét.
- Semmit, semmit, csak hogy miért ilyen csalódott.
- Miért lenne csalódott?
- Nem tudom, a minap, amikor megérkezett, eljött hozzánk. Együtt reggelizett Lizával, miközben elmesélte az útját. Akkor vettem észre, hogy valami nem kóser. Sokat nevettek, de néha olyan csalódottnak látszott, vagy mintha bűntudata lenne. Ezért akartam megkérdezni tőle, hogy minden oké-e.
- Értem, fent van, gyere. - mosolygott rám.
- Liza is?
- Nem, ő nincs itt, ahogy Amanda se.
- Szerinted kibékültek? - néztem rá csillogó szemekkel.
- Lehet, nem tudom. De szerintem Amanda sétálni ment.
- Ahogy Liza is. - kacsintottam.




- Szeretem, amikor így csinálsz. - jött le Oli a lépcsőről, és megcsókolt - De miután beszéltél Justinnal, gyere be hozzám. - harapott bele a szájába.
- Rendben. - adtam neki én is egy csókot, majd felszaladtam Justin ajtajához.
- Kopp. Kopp.
- Gyere! - mondta, és benyitottam a szobába.
- Szia Justin, bocsi a zavarásért, csak beszélgetni szeretnék valamiről...
- Miről? - húzta össze a szemöldökét, miközben leültem mellé az ágyra. Észrevettem a kezében a gitárt, amit épp akkor tett félre.
- Játszottál?
- Öö.. igen egy régi dalomat.
- Úú, melyiket? - csillant fel a szemem. Én még régebben nagy Justin fan voltam, persze most is az vagyok, de teljesen más, hogy személyesen ismerem, mint amikor rajongok érte. A legtöbb dalát ismerem és egy-kettőt nagyon szeretek.
- A Never Let You Go-t.
- Az a kedvencem tőled. - sütöttem le a szemem, miközben kissé elpirultam.
- Elénekeljem? - mosolygott.
- Igen, kérlek. - néztem rá "teljesen belézúgva", mint régen, amikor fellépett a színpadra és köszöntötte a rajongóikat, majd elkezdett énekelni. Csak most nem sikongattam.
- Oké. - nevetett.

They say that hate has been sent
So let loose the talk of love
Before they outlaw the kiss
Baby, give me one last hug 


There's a dream that I've been chasing
Want so badly for it to be reality
And when you hold my hand then I understand
That it's meant to be 'cause, baby, when you're with me


It's like an angel came by and took me to heaven
'Cause when I stare in your eyes it couldn't be better

Let the music blast, we gon' do our dance
Bring the doubters on, they don't matter at all
'Cause this life's too long and this love's too strong
So baby, know for sure that I'll never let you go

It's like an angel came by and took me to heaven
So, let's just dance
Watch my feet, follow me
Don't be scared, girl, I'm here
If you didn't know, this is love
 
So baby, know for sure, that I'll never let you go

- Justin, ez.... ez fantasztikus volt. - töröltem le egy könnycseppet az arcomról, majd megöleltem őt.
- Köszönöm. - mosolygott - De azért ne sírj. - nevetett kedvesen, majd újra megölelt. 
- Csak.. Olyan.. Jó volt.. - törölgettem még mindig a könnyeimet - Na, nem azért jöttem, hogy itt sírjak. - nevettem sírva.
- Na, mondd, mi érdekel ennyire? - mosolygott.
- Hát, csak az, hogy minden oké-e veled. - fordítottam komolyabbra a szót, miközben sikerült végre abbahagynom a sírást.
- Persze, miért ne lenne? - kérdezte összehúzott szemödökkel.
- Nem tudom, csak amikor megjöttél olyan fura voltál. Láttam, hogy valami miatt meggyötört vagy. 
- Ja, ööö... izé... a tárgyalás miatt.
- Gondoltam, hogy ez áll a háttérben. De nem sikerült? 
- Öö.. nem. Sajnos nem minden olyan dolgot tudtunk elérni, amit szerettünk volna.
- Értem. Akkor sajnálom, és ne haragudj, hogy rád törtem, megyek is. - mosolyogtam.
- Hova? - kérdezte sejtelmesen.
- Megígértem Olinak, hogy beugrom még hozzá. - kacsintottam.
- Ja, rendben. - nevetett.
- Na, akkor szia. - öleltem meg, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Szia. - mosolygott.
- Várj. - forultam vissza - De biztos nincs semmi más baj? Esetleg bűntudatod valami miatt? - kérdeztem. Justin mintha megijedt volna vagy esetleg megdöbbent volna, úgy nézett rám. Kis idő múlva megszólalt.
- Nem, tényleg nincs semmi. Ha van is, akkor a tárgyalás miatt. Na de menj Oliverhez, biztos vár már rád. - nevetett.
- Rendben. - nevettem én is, majd megfogtam a kilincset, hogy kimehessek az ajtón - De Justin, még egy pillanat. - fordultam megint vissza.
- Igen?
- Te vagy a legjobb. - mondtam mosolyogva, majd kiléptem az ajtón és becsuktam magam mögött.




2014. július 8., kedd

45. rész

*Justin szemszöge*

Szeretem Lizát. De Selenát is. Nem tudok dönteni. Viszont abban biztos vagyok, hogy jól tettem, hogy hazautaztam. Reggeli után elmentünk Lizával sétálni a parkba, majd megebédeltünk egy kis bódénál, miközben mindvégig beszélgettünk. Főleg az utamról, a kamu tárgyalásról.. De Selenáról nem. Hála a Jó Istennek. Akkor ezek szerint nem látta az újságot.



 Vajon Selena Gomez és Justin Bieber újra egymásra találtak? Amint a képen is látszik, kezük össze van kulcsolva, ami csak azt jelentheti, hogy a kép popsztár újra egy pár! Az a kérdés, hogy mit fog szólni ehhez Justin másik partnere, akivel még pár hónapja mutatkozott? Vagy annak a románcnak már vége?
Mindenesetre a rajongók biztosan örülnek, hogy újra egymásra találtak példaképük! Remélhetőleg sokáig együtt lesznek, és nem fog véget vetni semmi a kapcsolatuknak. 










Minden egyes szavára emlékszem. Nem mintha nem lenne jó, mert jó, de valahogy mégse. Ez elég bonyolult. Mindegy, majd lesz valahogy. Csak az keserít el, hogy valamelyiküket el kell hagynom... De melyikük legyen az?? Még mindig nem tudok dönteni. Egyedül nem.

*Oliver szemszöge*

Miközben aznapi fontos teendőimet végeztem, Justin látogatott meg a konyhában.
- Oli, ráérsz? - kérdezte, miközben aggodalmas fejjel rám nézett.
- Hát... ezt be kell fejeznem, de utána igen. - mondtam fontoskodva.
- Miért mégis mit csinálsz? - húzta fel a szemöldökét a "művemre" nézve.
- A szendvicsemet. - röhögtem, de mivel Justin nem nevetett velem, abbahagytam.
- Kérlek, ez fontos... - nézett rám könyörgő szemekkel, ami nem sokszor szokott előfordulni, ezért gondoltam tényleg fontos lehet.
- Rendben, ülj le, egy pillanat és megyek. - Azért a szendvicsem is fontos. Gyorsan befejeztem, majd leültem vele Justin elé az ebédlőasztalhoz és elkezdtem enni. - Zavar, ha közben eszek?
- Nem.
- Akkor oké. Mondd, mi ilyen fontos?
- Szerintem Selenát választom. - mondta, én meg majdnem megfuladtam a férenyelt szendvicstől.
- MI?
- Akkor Lizát.
- Most melyiküket??
- Nem tudom, egyszerűen nem tudok dönteni! És ezért mertelek megzavarni, mert segítségre van szükségem... Tanácstalan vagyok.
- Értem... De fel kell magadban tenned a kérdést. Melyiküket szereted jobban?
- Nem tudom, egyformán szeretem őket. Nagyon.
- Hát, tesó, akkor elég nagy szarban vagy. - röhögtem, majd komolyra fordítottam a szót - El kell gondolkoznod azon, kiben mit szeretsz, és kinek mi a hátránya.
- Mindkettő egyszerűen tökéletes. Hátrányt nem tudok. - mondta Justin szomorúan.
- Ne már, olyan vagy, mint egy hősszerelmes! Akkor gondolkodj el azon, kivel jártál előbb?
- Selena.
- Viszont vele szakítottatok, nemde?
- Igen.
- Ekkor jött a képbe Liza, igaz?
- Aha.
- Majd leléptél, és megcsaltad őt.
- Úgy valahogy... - sütötte le a szemeit.
- Na, ha ezzel után nem jöttél rá, mit kell tenned, hülye vagy. - röhögtem megint, Justin csak kelletlenül elmosolyodott.
- Kösz, tesó. - mondta, majd öklözésünk után, távozott.

*Amanda szemszöge*

Josh még nem hívott fel!! Mi van vele?? Nem szeret? Na és a csók? Semmit nem jelentett neki?? Teljesen kivagyok... Valakivel meg kell beszélnem. Justint nem akarom zavarni ilyenekkel, Liza még mindig nem beszél velem.. Marad Oliver vagy Anna. Valószínűleg Annával beszélném meg, de ő - most jut eszembe - mondta, hogy valahova elmegy. Tehát a kiválasztott: drága ikertestvérem Oliver.
- Hello. - botorkáltam be a konyhába, ahol Oliver épp mosogatott. Eléggé meglepett, de nem tettem szóvá.
- Szia. Mondd, mitől vagy így.. Öö... letörve? - nézett rám furán.
- Pont ezért jöttem hozzád. - haraptam be a szád.
(- Most komolyan?! Mi vagyok én, lélekápoló??) - motyogott valamit Oli, de nem értettem tisztán.
- Tessék? - kérdeztem.
- Semmi, semmi. Miben segíthetek?
- Öö.. kicsit gááz.. De Joshról van szó...
- Mi van vele?
- Hát, miután tegnap hazakísért, elcsattant egy csók.. És megadtuk egymásnak a számunkat, de még nem hívott fel...
- Amanda, most komolyan ez a problémád? - nézett rám hitetlenül.
- Igen.. - haraptam be megint a szám.
- Figyelj. A fiúknál van egy szabály. Bármennyire is szeretnék felhívni a csajokat, csak három nap után "lehet", mivel így a lányok azt fogják hinni, hogy nagyon nyomul.
- Ez hülyeség!!! Én nem hinném, hogy nyomul, ha felhívna. Sőt örülnék neki...
- Mindegy, ez van. Amúgy is ez csak az első alkalomra vonatkozik. Utána olyan gyakran lehet hívni a csajod, amilyen gyakran csak akarod. - kacsintott - Eleve, ha meg ennyire akarod, hogy beszéljetek, miért nem hívod fel te?
- Azért én se akarok nyomulósnak tűnni...
- Hát, akkor várnod kell.
- Hahh.. - sóhajtottam egy nagyot - Azért köszönöm. - mondtam, majd megöleltem bátyámat, legnagyobb megrökönyödésére pedig puszit is adtam.
- Jajj Amanda. - forgatta meg szemeit, és azzal a lendülettel a puszimat is letörölte arcáról. Ezen muszáj voltam felnevetni. Még egyszer megköszöntem, majd felmentem a szobámba.

* Liza szemszöge*

Épp a ruháimat pakoltam el, amikor csöngettek.
- Nyitom! - kiáltotta Anna, majd pár perc múlva egy ismerős személy állt az ajtómban.
- Szia, édes. - mondta Justin és egy puszival köszöntött - Figyelj, mondanom kell valamit.
- Mondjad, mi a baj? - néztem rá aggódva.
- Figyelj.. - kezdte, de megakadt - mindegy semmi... A lényeg, hogy szeretlek. - mondta, majd megcsókolt. Nem értettem az egészet, de visszacsókoltam. Először csak egy gyengéd csóknak indult, de Justin bekeményített, és egyre erőteljesebben csókolóztunk. Belemarkoltam hajába, amit egy nyögéssel díjazott. Ledöntött az ágyra és elkezdte levenni rólam a pólóm, majd a gatyám. Ő is elkezdett vetkőzni és rajta is csak a fehérnemű maradt.
- Szeretlek. - suttogta, miközben óvatosan levette a bugyimat. Miközben a sajátjától is megszabadult, valamint feltette az óvszert, kikapcsoltam a melltartóm és az ágy mellé dobtam. Ajkai most megtámadták csupasz bőrömet. Tisztára libabőrös lettem. Először csak a nyakamat csókolgatta, majd egyre lejjebb és lejjebb ment, míg végül elért ágyékomhoz, ahol elkezdte a csiklómat ingerelni. Lassan belém vezette egy, kettő, majd három ujját, és ügyesen irányította bennem őket. Teljesen benedvesedtem, majdnem a csúcsponthoz értem, amikor is kivette belőlem ujjait. Elkezdtem vonaglani a kellemetlen meglepetés miatt.
- Ne, Jus-tin, még. - könyörögtem neki izzadtan. Justin megfogta dudorodó férfiasságát és belém vezette. Azonnal gyors tempóba kezdett, amivel az orgazmus eredményezett. Lassan ő is elélvezett, és fáradtan egymás mellé feküdtünk. Justin kidobta a kukába az elhasznált kotont, és visszafeküdt mellém. Betakaróztunk, majd azzal a lendülettel el is aludtunk, pedig még csak öt óra volt.

2014. május 30., péntek

44. rész

Sziasztok!!!
Először is szeretném megköszönni, hogy még mindig velem vagytok, sajnos ennél sűrűbben nem tudok részeket hozni, remélem megértitek. Ámbár már csak három hét van a suliból, és remélhetőleg már nem lesznek kemény órák, igyekezni fogok. Ezenkívül köszönöm a 35000 (!!!) oldalmegjelenítést, a 49 feliratkozót, na meg azt a sok visszajelzést, amit kapok tőletek. Imádlak titeket!! <3
Másodszor, mivel már lassan vége a blognak, örülnék annak, ha tippelgetnétek, hogy vajon mi lesz a vége.
Ezt nyugodtan megtehetitek kommentbe vagy akár chatbe is. :)
De nem is szaporítom tovább a szót, itt is van a 44. rész. :)

~Másnap Liza szemszöge~

- Szia édesem. - suttogta egy kellemes és ismerős hang a fülembe. Olyan volt, mintha Justin lenne az, de ő nem lehetett, mivel nincs itthon. - Édesem, én vagyok az Justin. - dörmögte még mindig. Biztos álmodom... De akkor miért érzem az ajkait az enyémeken? Lassan kinyitottam a szemem, mintha csak félnék, ami vár rám. Pedig nem féltem, csak nem akartam csalódni, hogy esetleg nincs ott.
- Végre kinyitottad a szemed. - mosolygott rám JUSTIN.
- Te jó ég!! Szia, Justiiiiiin. - pattantam fel, majd karjaiba vetettem magam - Mikor jöttél meg? Milyen volt a megbeszélés? Na és a repülőút jól telt? Mindent el kell mesélned!! - ujjongtam.
- Liza, édesem, nyugi, persze mindent elmesélek, inkább öltözz fel, és menjünk le reggelizni, mert én is éhes vagyok, nem ettem semmit, csak este vacsorát a gépen. - mondta, majd hosszan megcsókolt.
- Rendben. - mosolyodtam el, miközben fejünket egymásnak támasztottuk. - Két perc és megyek. - tápászkodtam fel, majd odaléptem a szekrényemhez, de mielőtt bármit is csináltam volna, kérdőn ránéztem.
- Megvárlak. - vigyorgott kajánul - Már láttalak meztelenül, és most nem is úgy leszel.
- Haah. - sóhajtottam egy nagyot - Rendben, maradhatsz. - forgattam meg nevetve a szemeim.
- Köszönöm a nagylelkűséged. - vigyorgott, majd felállt az ágyról, és magához húzva újra megcsókolt - Már hiányoztál.

~Amanda szemszöge~

Este alig tudtam elaludni, olyan boldog voltam! Josh miután megcsókolt, rájöttem, hogy érzek iránta valamit. Szeretem. Csókunk után elváltunk egymástól, ő hazament én meg bejöttem a házba. De nem is baj. Legalább lesz legközelebb, amikor ezt megbeszélhetnénk. Tényleg az estéről jut eszembe, Justin ma hajnali kettő fele megérkezett, hallottam amikor próbált felosonni a lépcsőn, csak belerúgott valamibe. Először Olira gondoltam, de hallottam amint szitkozódik, és azonnal felismertem. Eszembe jutott a gondolat, hogy esetleg kimenjek, és köszönjek neki vagy megkérdezem minden rendben-e, csak már a négy órás hánykolódásom olyannyira lefárasztott, hogy azonnal el is aludtam. Gondoltam, majd reggel. Viszont mivel ajtócsapódásra ébredtem és Olivert a konyhában találtam, arra következtettem, hogy nem drága bátyuskám ment el valahova.
- Jó reggelt. Justin volt itt? - kérdeztem az épp kávét főző bátyámtól.
- Aha. Csak meg akarja lepni Lizát, ezért átment hozzá, hogy ő keltse föl. - ásítozott.
- Értem. - motyogtam kelletlenül, mert Lizáról az jutott eszembe, hogy mennyire kivan, hogy Josh elhívott randizni - Kész a kávé?
Igen, de még meleg. - mondta Oli, majd kiment a nappaliba és bekapcsolta a tv-t.
Gyorsan megreggeliztem, majd előkerestem azt a kis cédulát, amit még tegnap adott Josh, és tárcsáztam a rajta lévő számot. Két csöngetés után viszont le is tettem. MIT CSINÁLOK??? Még csak nyolc óra, biztos alszik még... És eleve, majd ha ő fel akar hívni, felhív.

~Anna szemszöge~

Reggel korán keltem. Nem tudom, miért, felébredtem. Felöltöztem, reggeliztem, majd tehetetlenségemben leültem tv-t nézni, amikor is Justin bejött az ajtón.
- Jó reggelt! - mosolygott rám, majd megölelt. Viszonoztam ölelését. - Liza még nem kelt fel, igaz?
- Justin, nyolc óra van. Nem még nem kelt föl. - röhögtem - De hogy jöttél be? Zárva volt az ajtó.
- Pótkulcs, a házátok előtt lévő halszobor szájában.  nevetett.
- Tényleg ott a pótkulcsunk. Én meg múltkor kint ragadtam a házból és nem tudtam bemenni. De persze nem jutott eszembe a pótkulcs. - forgattam meg a szemeim nevetve.
- De most már tudod. - nevetett még mindig Justin - Na, de visszatérve az eredeti témához, csak azért jöttem, hogy meglepjem Lizát meg hogy én ébresszem föl.
- Hát, nyugodtan, de nem vagy éhes? - kérdeztem gyorsan  - mert akkor csinálok nektek reggelit, és együtt ehettek.
- De, én baromira, köszi Anna. - mondta, majd megint magához szorított - Imádlak. - adott egy puszit a fejemre, majd felszaladt az emeletre.Csináltam nekik gofrit, majd tálaltam, pont időben, mert épp akkor jöttek le a lépcsőn.




- Azta, húgi, egy istennő vagy. - mondta Liza, majd odajött hozzám, és nyomott egy puszit az arcomra. Leültek enni, miközben Justin útját beszélték meg, én eközben visszatértem előző foglalatosságomhoz, leültem tv-t nézni, amiben kedvenc sorozatom a Jack és Bobby ment. Néha fel-fel pillantottam Lizáéra, és rájöttem, ők teljesen egymásnak valóak. Nagyokat nevettek, egyszer-egyszer elcsattant egy-egy rövidebb csók is, olyan boldognak látszottak. Mindketten. Bár néha Justin, olyan fura volt. Mintha bántaná valami, vagy nem tudom. Lehet, hogy a megbeszélés miatt ilyen......csalódott. Vagy inkább letört. Esetleg bűntudata van valami miatt. Lehet nem sikerült a tárgyalás. Mindegy, majd megkérdezem. Most a legfontosabb, hogy itt van, és újra együtt nevethetnek Lizával.