2015. július 11., szombat

50. rész

Elérkeztünk az 50. részhez is. Ezenkívül még egy epilógus várható, ami teljesen lezárja a történetet, és még egy kicsit a jövőbe is betekinthetünk majd. Ez a két befejező rész sokkal hosszabb lesz, mint a többi, úgyhogy készüljetek. :)
Valamint annyit elárulok, hogy HAPPY END lesz a vége, mindenkinek büszkélkedhet egy partnerrel, vagy kialakulóban lesz a kapcsolata.
De jöjjön is az 50. rész. :)
Xoxo ~JOG~


*Ryan szemszöge*

Sokat változott itt mindenki. Anna és Oliver még mindig együtt vannak, bár ahogy látom megkomolyodtak. Amanda még mindig olyan szép, mint volt, kedvessége is maradt a régi. De azért ő is nőiesedett. Komolyabb lett, érettebb gondolkodású. Ahogy én is. Ezt sokan értékelik. Mármint, hogy ő érettebb és komolyabb lett. Elvileg barátja is van. Josh vagy hogy hívják. Igazából még nem találkoztam vele, de elég mázlista pasas. De örülök Amandának. Tudomásom szerint még nem volt komoly kapcsolata. Remélem most az lesz.
Tegnap miután megérkeztem, rögtön Lizáékhoz mentem, mert azt a utasítást kaptam. A többiek beavattak a részletekbe, bár Liza nem volt ott. Nem is csodálom. A szobájában gubbasztott és zenét hallgatott (míg beszélgettünk este, Anna és Amanda párszor felment hozzájuk és ők mondták). Sajnálom szegény lányt. Justin mégis elbaltázott már megint valamit..
Ma délelőtt Amandáéknál gyűltünk össze, ahol megbeszéltük, mihez kezdünk.
- Felhívhatnám Selenát. - ajánlottam fel. - Hátha nála van.
- Ez jó ötlet. Ha mi hívnánk még gyanakodna. - mondta Amanda.
- De valami indokot keresni kell, miért keresed Justint. - gondolkodott Anna - Talán mondhatnád, hogy megbeszéltétek, hogyha a városba jössz, találkoztok.
- Ez jó. - bólogatott Amanda.
- Az én barátnőm. Nem is tudtam, hogy ilyen okos vagy. - röhögött Oliver. Anna oldalba bökte.
- Ryan, felhívod? - kérdezte a Scott család női tagja.
- Persze. - mosolyogtam. Egy gyors telefon után visszatértem közéjük. - Selena se tudja hol van. De azt mondta, ha átmegy hozzá vagy ilyesmi, akkor mindenképp szól.
- Legalább nem vele van Justin, ez pozitív. - lépett be a házba Liza, majd odajött hozzánk az étkezőasztalhoz, és leült az egyik székre. Azonnal elakadt a lélegzetem. Teljesen.. Megszépült! Nem mintha eddig nem lett volna az, de most... Különösebben. De ez a lány Justin barátnője. Nem lehet az enyém.
- Liza, nem kell ezt csinálnod.. - mondta Amanda - Menj inkább haza...
- Nem, teljesen jól vagyok. Minél előbb meg akarom találni ezt a nyomorékot, hogy kinyírjam! - mondta dühösen, és egyet csapott is az asztalra, de aztán gyorsan lenyugodott, majd villantott egy mosolyt. Annyira más lett.... Kívánatosabb... De nem gondolhatok ilyenekre, nem szabad!!!
- Hát jó, akkor folytassuk. - vette át a szót Oliver - Ha nincs Selenánál, akkor hol a picsában van??
- Óóó. - jutott eszembe valami - Lehet, hogy Pattiehez ment. Mindjárt megcsörgetem. - mondtam, majd átmentem a nappaliba, hogy ne zavarjuk egymást. Nem tudja. - Pattie-nél nincs. - közöltem kicsit letörten, mikor újra csatlakoztam társaságukhoz.
- Scooter sem tudja hol van. - vonta meg a vállát Liza.
- Valószínűleg messzibbre ment, nem? - gondolkozott hangosan Anna - Tehát repülővel. Meg kéne nézni a repülőtéren.
- De az adatokat nem adják ki csak úgy.. - szóltam közbe.
- Igen, és Justin két unokatestvérének? - kacsintott Oli.
- Honnan tudják, hogy nem kamuztok? - kérdezte félvállról Liza.
- Hát.. - kezdte Oliver a magyarázatot, de aztán rájött, hogy nincs garancia, hogy elhiszik. - Ez is igaz..
- Visszahívhatnám megint Pattie-t, hátha ő tud segíteni. - ajánlottam fel.
- Jó ötlet. - bólogatott Amanda.
- Oké, egy pillanat. - megint félrevonultam. Pattie azonnal beleegyezett. Nem egy aggódós anyuka, de gondolom ő is szeretné, hogy megkerüljön a fia. - Rendben, a reptéren találkozom vele fél óra múlva. Mázlink van egyébként, mert pont a városban van.
- Még szerencse. - helyeselt Anna - Ryan, akkor te mész, igaz?
- Igen, persze. - mosolyogtam - Indulok is.
- Megyek veled. - szólt Liza - Szeretném tudni, hova utazott az a kis görény.
- Liza! - nézett csúnyán Amanda.
- Jó, bocs. Na, de menjünk, Ryan. - húzott maga után Justin barátnője. Sose szabad elfelejtenem.
Miután kiléptünk az ajtón a kocsim felé vettük az irányt. Kinyitottam Liza előtt az ajtót, mire ő felhúzott szemöldökkel rám nézett.
- Azért ennyire ne legyél kedves. - mondta, majd beült a járműbe. Becsapta az ajtót, mire már muszáj volt felnevetnem. De hogy ne legyen probléma, már sprinteltem is át a másik oldalra, bepattantam a volán mögé, és beindítottam a motort.
- Indulhatunk. - mosolyogtam rá, mire megforgatta szemeit. Ezt megint nevetéssel akartam díjazni, de végül magamban tartottam, és csak halványan elmosolyodtam. Elindulásunk után körülbelül öt percig meg se szólaltunk. Aztán Liza halkan motyogott valamit, de sikerült kivennem szavait.
- Nem hiszem el, hogy megcsalt.. - óvatosan ránéztem egy két másodpercre és láttam, hogy közben potyognak a könnyei. Nem bírtam elviselni, hogy sír. Félreálltam, és leállítottam az autót. Majd ránéztem.
- Mi az? - kérdezte "kicsit mérgesen", miközben gyorsan letörölte a könnyeit, nehogy "észrevegyem", hogy megeredtek könnycsatornái.
- Ne sírj. - mosolyogtam rá halványan.
- Még hogy ne sírjak. Pff. Kösz az együttérzést Ryan. Nem tudom te mit szólnál, ha megcsalt volna a barátnőd, aki igazából neked mindennél többet jelent. Mármint jelentett... - megint megtörölte a szemei alatt, majd az ablak felé fordult fejével.
- Hát én alig éltem túl... - mondtam neki, mire lassan rám nézett.
- Csalt már meg barátnőd?
- Igen. És tudom mit érzel. Ő nekem is mindennél többet jelentett. De aztán elhajított magától, mint valami elhasznált zsebkendőt. De ez van, tudod? Azóta továbbléptem.
- Hogy? - nézett rám könnyes szemekkel.
- Ott voltak a barátaim. Ők segítettek túljutni ezen. De Liza, én is itt vagyok neked! Bár nem egyszerű a múltunk, rám tényleg bármikor számíthatsz. - mosolyogtam rá, mire ő is halványan viszonozta, de még mindig letört volt. Fel kellett vidítanom. Aztán rájöttem, hogy a legviccesebb részt kihagytam. - Amúgy meg később rájöttem - folytattam - hogy egy olyan emberért nem érdemes elcseszettnek éreznem magam, aki nem lenne elcseszettebb nálam. Mivel hogy, a lány aki kidobott engem egy másik pasiért, a pasi is kidobta őt egy másik csajért.
- Hát, akkor megszívta. - nevetett fel, miközben letörölte maradék könnycseppjeit az arcáról. Pár percig nevettünk, de a végén már magam sem tudom miért. Aztán Liza rám nézett. - Köszönöm, Ryan.
- Mit?  - néztem rá csodálkozva.
- Hogy te itt vagy nekem, és hogy számíthatok rád. - rámosolyogtam, ő meg magához húzott, és megölelt. Amikor véget ért az ölelkezésünk eltávolodtunk egymástól, de csak néhány centiméterre. Mélyen egymás szemébe fúrtuk saját tekintetünket, egymás szemében kerestük a válaszokat. De biztos nem ugyanannak a kérdésnek a válaszát kerestük: az én kérdésem kettőnkről szólt. Lizáról és rólam. Ahogy ott izzót a levegő kettőnk között. Hogy ő is érzi-e?
Lesütötte a szemét, majd közelebb hajolt. Meg akart csókolni. Nem húzódtam el. Én is akartam. De aztán eszembe jutott két dolog: 1. ő még jelenleg mindig Justin barátnője (aki elméletileg a legjobb barátom) 2. biztos, hogy nem őszintén teszi. Csalódott. Ebből fakad az egész. Én viszont nem akarom kihasználni, hogy jelenleg ilyen érzékeny. Nem akarok olyat csinálni, amit később megbánhatok. Már épp elég olyat tettem...
Elfordítottam a fejem tőle. Vissza a szélvédő felé. A kocsikulcsra néztem, majd elforgattam azt.
- Indulnunk kéne. - A motor hangosan felbömbölt. Kénytelen voltam gyorsabban menni, hogy még épphogy beessünk a megbeszélt időpontra. Leparkoltunk az autóval, majd gyorsan beszaladtunk a reptérre.
- Hol van Pattie? Te látod? - kérdeztem Lizát - Elvileg itt találkozunk. - mutattam a kávézóra. Mármint itt előtte.
- Lehet, hogy késik. - nézett rám Liza, de rögtön el is kapta a fejét. Pattie tényleg késett, legalább 10 percet. Addig csöndben álltunk és vártunk rá, szótlanul.
- Sziasztok, ne haragudjatok a késésért, csak időbe telt, mire megtaláltam az iratokat, valamint karambol volt idefele, így az utat, amin jöttem, lezárták. - mentegetőzött Justin mamája, miközben két puszival üdvözölt minket.
- Semmi baj, elütöttük az időd. - mosolygott Liza. Hát hogyne...
- Akkor örülök. - mosolygott Pattie is - Na, de ne késlekedjünk, meg kell tudnunk hova ment a fiam!


*Amanda szemszöge*

Liza eléggé ki van akadva. Remélem nem csinál semmilyen őrültséget. Addig is Oliverrel meg Anna-val kell kitalálnom a dolgokat.
- Valószínű, hogy repülővel ment. - szólalt meg egy kis idő után Anna.
- Igen. - helyeseltem. Ezután megint egy hosszabb szünet következett.
- Hozzak nektek valamit? - kérdezte Oliver.
- Nem kérek. - válaszoltunk egyszerre Annával. Egymása néztünk, de nem mosolyodtunk el. Nem tudtunk. - Elmegyek telefonálni. - mondtam, majd elővettem a készüléket, és egy másik helyiségbe vándoroltam át. Tárcsáztam Josh-t.
- Szia, édesem, mondjad? - szólt bele.
- Szia, csak azt szerettem volna tőled kérdezni, hogy tudnánk-e most találkozni.
- Ööö.. nincs már dolgod?
- Nincs. - vágtam rá azonnal. Ki kell innen szabadulnom.
- Akkor találkozhatunk. Fél óra múlva jó?
- Persze. - könnyebütem meg.
- És akkor vissza a parkba?
- Nem, csak úgy sétáljunk. - mondtam.
- Rendben. - éreztem, hogy a vonal túlsó oldalán mosolyog. Én viszont nem. - Szeretlek, szia.
- Én is. - mondta, majd kinyomtam a telefont. Elindultam visszafele a konyhába, de akkor meghallottam a bennmaradó két fél beszélgetését. Megtorpantam.
- Teljesen kivagyok. Mi lesz, ha Justin nem lesz meg? Liza így is teljesen ki van. Aztán most lehet, hogy Ryannel sincs semmi, de én nem tudom. Nem hiszem, hogy megjavult. Mi van, ha Amandával még egyszer...
- Pedig megjavult, tényleg. Elhiheted. És nem fog semmi történni. - léptem be - Ne haragudj nem akartam hallgatózni, csak pont jöttem be, amikor meghallottam. És tényleg engem nem kell félteni. - mosolyogtam. Most őszintén.
- Hát, nem tudom....
- Anna, higgy nekem. Eleve, most el kell mennem.
- Hova? - háborodott fel Oliver - Itt kell maradnunk "őrizni" a házat, ha Justin visszajönne.
- Josh-sal találkozom.
- Jó, és? - nézett rám szeretett testvérem.
- Had menjen. - nézett rá Anna - Megleszünk mi itt ketten is. - kacsintott, mire mindenki elnevette magát.
Fél óra múlva találkoztunk a parknál. De nem ültünk le, hanem onnan kezdtük a sétát.
- Mi ez a hirtelen változás? - kérdezte érdeklődve a barátom.
- Ja, semmi....
- Valami baj van? - állított meg az utcán, és a szemembe nézett gyönyörű szemeivel.
- Nem, nem semmi. - habogtam össze-vissza. Mindig átlát rajtam, ez nem ér. Na jó, muszáj elmondanom.
- De, tudom..
- Na jó, az a helyzet... - kezdtem, és ezután még három óráig beszélgettünk. Erről a témáról mindent beszámoltam neki, próbált adni tanácsot, de más is szóba került.


*Liza szemszöge*

Pattie-vel és Ryannel miután megkérdeztük a reptéri illetékeseket, az igazgatóság felé fordultunk. Az illetékesektől nem tudtunk meg semmit.
- Jó napot! Ideküldtek minket az információs pulttól. - mondta Pattie - A fiam valószínűleg tegnap szállt fel egy repülőgépre. Ő Justin Bieber, az énekes. Itt vannak a papírok. Bármit tudok adni, ami bizonyítja ezt.
- Személyit, lakcímkártyát, tajkártyát, anyakönyvi kivonatot kérek.
- Tessék.
- Az ő igazolványai közül van valami?
- Minden nála van, de a régi diákigazolványát el tudtam hozni. Itt van.
- Értem. Köszönöm. Rendben, elfogadom. Mit szeretne tudni?
- A fiam elvileg, mint már mondtam, tegnap vagy tegnapelőtt valamelyik gépükkel utazott.
- Itt nem látok Justin Bieber nevű embert...
- Biztos álnevet használt. - gondolkodtam.
- Valószínű. - helyeselt Ryan.
- Talán az apukája nevét használta, Jeremy Bieber.
- Semmilyen Bieber nincs a tegnapi és a tegnapelőtti utazási listákon.
- Talán Mr. Been? - kérdezte Ryan - Az volt/most is a kedvenc sorozata és rajzfilmje.
- Ilyen sincs.Viszont elutazott Hawaii-ra egy különös nevű fiatalember: Mr. Hülye (Mr. Stupid)
- Jellemző.. - mormogtam a bajszom alá, de Ryan meghallotta. Megszorította biztatásképp a testem mellett lévő kezem. Ránéztem, mire elmosolyodott.
- Ő lesz az! - nézett fel Pattie - Régen, amikor kicsit volt, mindig így nevezte magát, ha elrontott valamit.
- Értem. Akkor mi legyen? - nézett ránk az igazgatóság tagja.
- Mikor megy a következő gép?
- Egy hét múlva.
- Akkor, ha addig nem jön haza Justin, megyünk.
- Rendben.
- Köszönjük a segítséget. Viszontlátásra!
Elköszöntünk Pattie-től, megbeszéltük, hogy telefonon keressük egymást, ha hallunk Justin felől. Ő nem tudja a történteket, de persze azért aggódik a fia miatt. De nem volt túlságosan meglepődve, ergo máskor is ment már így el.  
Ryannel a kocsiban végig szótlanul ültünk egymás mellett. Ameddig meg nem törtem a csendet.
- Nem rendezünk otthon egy bulit?
- Egy bulit? - lepődött meg. Rám nézett egy pillanatra.
- Igen.
- És minek? Ünnepelünk?
- Nem, csak úgy egy házi bulit.
- Felőlem. Ti házatok.
- Eljössz?
- Meghívsz? - nevetett.
- Igen. - nevettem én is - Még felhívom Amandát, hogy szervezzék meg.
- Oké.
Gyorsan tárcsáztam barátnőmet, aki szintén meglepődött ötletem miatt. De végül belement.
- Rendben, 8-ra szervezem. De biztos vagy benne? Kell ez a buli?
- Igen, jó lesz. - mosolyogtam keserűen a telefonba. Legalább elterelődnek a gondolataim.
Letettük a telefont.
- Akkor 8 igaz? - nézett rám egy pillanatra Ryan vezetés közben.
- Igen. - bólogattam.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte pár perc csönd után.
- Persze.
- Csak azért csinálsz bulit, hogy kicsit kikapcsolódj és mert tényleg van hozzá kedved vagy csak azért, hogy elterelődjenek a gondolataid? Őszintén válaszolj.
- A második. - sütöttem le a szemem. Ez a fiú teljesen kiismer. Szörnyű.
- Megbeszéljük?
- Már megbeszéltük egyszer. - néztem magam elé. Akkor majdnem megcsókoltam, pedig nem is akartam. Csak úgy jött...
- De most igazán, az okát. Néz mélyen magadba, és gondold végig, csak azért vagy dühös, mert Justin elment? Vagy mert megcsalt?
- Ezt te sem gondolod komolyan... Persze, hogy azért! Te nem lennél ettől kiakadva?? - kezdett kicsit felmenni bennem a pumpa.
- Persze, hogy igen. De olyan, mintha te nem csak rá haragudnál, hanem saját magadra is. Gondolt át még egyszer. - szavai olyan megnyugtatóak voltak. Behunytam a szememet pár percre, majd átgondoltam a történteket.
- Igazából, félek. Félek, hogy azért hagyott el, mert nem vagyok neki elég jó. Sőt, biztos, hogy ezért, máskülönben nem ment volna el. Félrelépett. Jó, még kimagyarázhatta volna magát. De ő helyette elment. A szemembe hazudott, majd elment. Ezenkívül attól is félek, hogy mi lesz, ha majd visszajön. És esetleg bocsánatot kér. Én nem tudom vele újrakezdeni. Ezek után nem.. - elkezdtek potyogni a könnyeim.
- Shh.. Akkor nem kell. - csitított Ryan, miközben félreállt az autójával. Rám nézett, majd átölelt. Én meg csak zokogtam és zokogtam. Mikor abbahagytam elengedett, és az órájára nézett. - Még csak fél 5 van. Nem megyünk el valahova? Tudok egy jó helyet.
- De, kérlek.
Ryan elindította a motort, majd fél óra múlva egy erdő szélén álltunk meg.
- Gyere. - mondta miután kiszálltunk az autóból. Megfogta a kezem, és mentünk vagy tíz percig (addig csöndben és élveztük a természetet), majd egy tisztásra értünk. Gyönyörű volt. Középen egy zöldellő rét, mellette egy kis patak csordogált. Odamentek a pázsit közepére, majd lefeküdtem és néztem a felhőket. Ryan mellém telepedett. Hosszasan beszélgettünk. Legalább két órát. Valamikor csak nézegettük az eget.
- Kiskoromban mindig a felhőket nézegettem. - szólaltam meg.
- Mint sokan mások. - mosolygott. Nem néztem rá, de tudtam, Hallottam a hangjából.
- És azok a mások formákat is képzeltek bele? - fordultam felé.
- Igen. - fordította el a fejét nevetve az irányomba.
- Ajj már. - bokszoltam bele a karjába és nevettem én is. Erre ez az ökör magára rántott. Szemébe néztem, majd megcsókoltam. Már megint. Nem húzódott el. Visszacsókolt. Nem voltunk egymásba szerelmesek. Vagyis én nem, vagyis.. Na jó nem tudom. De a lényeg, hogy mégis úgy csókolóztunk, mintha teljesen azok lennénk. Mintha az életünk múlna rajta. Pár pillanat múlva elengedtük egymást. Ránéztem.
- Most már ideje mennünk, szerintem mindjárt kezdődik a party. - motyogtam, de tekintetem az övébe fúrtam.
- Rendben.
Visszasétáltunk az autóhoz, majd beültünk. Csendben utaztuk végig az utat. Mire hazaértünk már dübörgött a ház.
- Elkezdődött a buli. - néztem Ryanra. Épp a The Days ment. Imádom ezt a számot, de most semmi kedvem nem volt hozzá. Amandáék jól megszervezték a partit. Volt zene, pia, kaja, vagy 40 vendég. Minden ami csak kellhet. Bementem a konyhába, ahol drága húgocskám épp pakolt valamit.
- Ügyesek vagytok. - mondtam neki, miközben bekaptam valami chipset és ittam egy kis kólát. Még nem volt kedvem a piához.
- Hát, nincs mit, megkértél rá, úgy gondoltuk ennyit meg tudunk tenni...
- ....ha már Justin lelépett. Mondd csak ki. - néztem rá érzelemmentesen.
- Nem ezt akartam. - sütötte le a szemét.
- De. Na mindegy, nem is érdekes. - kaptam fel egy almát az asztalról, majd bementem a nappaliba. Ott csak úgy dübörgött a zene. Körbenéztem. Mindenhol táncoló fiatalok voltak piával a kezükben. Egyesek a kanapén ülve smároltak vagy beszélgettek. Na, most jött el az ideje az ivásnak. Visszamentem a konyhába, töltöttem magamnak whiskey-t, amit azonnal fel is hajtottam. Azonnal még nem éreztem a hatását, de pár pohár után már igen. Táncolni is beálltam.


*Oliver szemszöge*

Annával ketten maradtunk a lakásban. Legszívesebben vele töltöttem volna az egész napomat az ágyban, és ki sem keltünk volna. De hát így nem csináltunk mást, mint ültünk a konyhában, csöndben, és a gondolatainkba meredtünk.
- Attól még, hogy mi őrizzük a házat, csinálhatnánk valamit.. - nézett rám barátnőm.
- Most nem megy, Anna. - húztam félre a számat. Elmosolyodott. Nem keserűen, inkább olyan.. Aranyosan.
- Nekem se. Nem is arra gondoltam. Az ügy érdekében csinálhatnánk valamit. - jött oda hozzám, szétnyitotta a térdeim, és megállt a lábaim között, majd megölelt és adott egy puszit a homlokomra.
- Ezt nem fordítva kéne? - kérdeztem hitetlenkedve, de azért mosolyogva.
- Hát.. Te nem csináltad, úgyhogy nekem kellett. - nevetett - És amúgy is már rég én vagyok a férfi a házban.
- Na jól van. - nevettem én is, felkaptam a kezembe, elvittem a kanapéra, ledobtam rá, majd mellé ültem, és hosszasan megcsókoltam - Majd legközelebb cserélünk. - adtam még egy gyors puszit a szájára - Amúgy is nekünk csak a házat kell őriznünk. Bár én is szeretnék valamit csinálni.
- Valamelyik barátját esetleg nem tudod még felhívni?
- Hát.. - gondolkoztam - van egy fiú, akivel együtt énekelt az egyik számában, és amúgy jóba voltak. Még neki tudom a telefonszámát.
- Jaden Smith?
- Úgy bizony. - mosolyogtam, miközben elővettem a telefonom és tárcsáztam a számát - Már nem biztos, hogy ez az, de remélem.
Pár búgás után fel is vette.
- Hallo?
- Szia Jaden, Oliver vagyok Justin Bieber unokatestvére. Találkoztunk már egy buliban.
- Öö... szia. Igen, igen emlékszem. Na mondd, mi a pálya.
- Hát az van, hogy Jus elment egy napja kb, és senki nem tudja hol van. Nincs veled?
- Én épp egy buliba készülök, amúgy nem nincs itt.
- Figyelj Jaden. Nem kell hazajönnie, ha ott van. Az ő döntése, hogy hol tölti a nyarát, nem érdekel. Csak azt szeretném tudni, hogy ott van-e. Aggódunk érte.
- Pajti, tényleg nincs itt. De ha meglesz, azért szóljatok ide. Most mennem kell. Csáo.
- Szia. - nyomtam ki.
- Na? - nézett rám barátnőm, mire én csak a fejem ráztam - És akkor?
- Nem tudom.
Így telt el pár óra. Közben kitakarítottuk a házat (Anna ötlete volt, hogy elfoglaljuk magunkat), meg agyaltunk, ebédre megérkezett Josh meg Amanda is, szóval együtt ettünk, majd négy óráig folytattuk délelőtti elfoglaltságainkat, csak most már négyen. Amikor is csöngött Amanda telefonja. Pár perc múlva minket is beavatott.
- Liza bulit akar nyolcra.
- Egy mit? - kérdeztük egyszerre Annával.
- Jól hallottátok. Bulit.
- Gondolatelterelés? - kérdezte Josh.
- Nem tudom, szerintem igen... - mondta Amanda.
- Szerintem is. Általában ilyenkor sírós filmeket szokott nézni, vagy jól benyomni. Én az előbbi ötletét mindig jobban támogatom, de mivel ennyire mélyponton van, nem csodálkozom, hogy az utóbbit választotta. - mondta barátnőm.
- Akkor mindenképp meg kell csinálnunk. - bólogattam.
- Jó. Akkor Anna - nézett rá húgom az említett lányra - te segítesz hívogatni az embereket. De a vendégeknek egy szót se, hogy mi folyik itt! Josh és Oliver pedig elmegy piát és kaját venni. A lakás látom rendben van.
- Igen, Olival kitakarítottunk. - mosolygott Anna.
- Helyes. - mosolygott Amanda is - Na, de lássunk munkához!

* Liza szemszöge*

Hát igen, a tánc kicsit eldurvult. Csak úgy döntöttem magamba a piát, táncoltam egy-két fiúval. Smároltam egy-kettővel. De aztán meguntam őket és arrébb mentem. Egyszer csak megláttam Ryant egyedül táncolni. Odaszambáztam hozzá. Táncoltunk. A sok piától én egy kicsit bedurvultam, és úgy táncoltam. De már Ryan is kicsit be volt csiccsentve. Tánc közben a fenekembe markolt, én meg csomószor táncoltam fel-le teste előtt, néha csípőmet az övéhez toltam. Így egy darabig eltáncolgattunk, amikor random lesmároltam. Ő persze állapota miatt visszacsókolt, és a táncot meg ezt a tevékenységet váltogattuk, valamikor a kettőt csináltuk egyszerre. Elszórakoztunk ezzel egy pár szám alatt. Aztán meguntam. Többet akartam tőle. Fel is mentünk az emeletre. Justin szobájába. De akkor ezzel nem foglalkoztam. Csak őt akartam. Mikor felértünk, az ajtóhoz döntöttem, és megcsókoltam. Megint elkezdtünk smárolni, közben bezártam az ajtót. Levettem róla a pólót, ő meg rólam, majd lefektetett az ágyra. Aztán hirtelen megállt.
- Mi az? - kérdeztem nevetve.
- Megint én leszek a gonosz...
- Nem leszel. - nevettem még mindig.
- Liza, te be vagy rúgva. Ha most ez megtörténik, te nem fogsz rá emlékezni. Én igen. És így nekem lesz szar. Nem akarlak kihasználni. Ez is már elég sok volt. - olyan volt, mintha egy szempillantás alatt kitisztult volna az elméje.
- Ryan. Szerelmes vagyok beléd. Vagy valami olyasmi. Nem tudom. De vonzódom hozzád, érzem, és már a lehetőség miatt, hogy ezt megtehetjük, az egész testemen végigfut a bizsergés. - mondtam neki, és megpróbáltam közelebb húzni magamhoz. Érdekes módon az estéből idáig emlékszem. Viszont erre a mondatomra nagyon.
Ryan elhúzódott tőlem. Felvette a pólóját és lement. Én meg ottmaradtam egyedül. Kicsit megalázva. De úgy voltam vele, ezen segíthet egy kis pia. Visszavettem a pólóm és én is lementem.

2 megjegyzés: